Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - II. közl. 781

KERESDI BÁRÓ BETHLEN FERENCZ. 791 Erre a körülményre hivatkozott Bethlen Ferencz is. »Mivel kegyelmes uram, az dolgok nagyok, .... az Ngod hasznáért és méltóságáért is nekem igen tetszenék, az királynak Ngod sincerus aflectusának külső mutatására ajándékkal menni.« Rákóczynak ez ellen kifogása nem lehetett és így Bethlen javaslatai értelmében a cancellariusnak, ki »az dolgot ott benn dirigálja« öt hordó bort, Bregynek, a franczia király állandó megbízottjának egy lovat, a »regens cancellariae«-nak egy kupát, a gorlici postarostának két hordó bort stb. küldetett.1

) Bethlen Ferencz követi megbízatásának a coalitió elfogadtatására vonatkozó része azonban eredménytelen maradt. A kudarcz nem Bethlenen mult s nem is Rákóczy lengyel híveinek buzgóságán, hanem IV. Ulászló tapintatlan s a lengyel rendek haragját kihívó magatartásán. A rendek már abban is törvénysértést láttak a király részéről, hogy az 1641-iki országgyűlési határozat ellenére 2) Nikolsburgba, tehát külföldre ment tárgyalni államérdekekbe vágó külpolitikai ügyben,3

) melyet Ulászló magán ügynek még abban az esetben sem tekinthetett, ha az állam anyagi támogatásával egyáltalában nem akart is élni. A katholikusokat Ulászlónak a dissidensekkel, nevezetesen ezek fejével Radzivillel való gyakori érintkezése bántotta, s általában rossz vért szült köztük azon idegeneknek befolyása, kik a király második házassága óta állandóan az udvarban tartózkodtak s befolyásukat sokszor a lengyel közvélemény ellenére is éreztették. A többség azonban mindettől eltekintve teljesen fölöslegesnek, sőt károsnak tartotta Ulászló coalitióját oly körülmények közt, midőn a belső nyugalmat vallási villongások háborítják, s szomszédjaik a mindig gyanús kozákok, oroszok, tatárok stb. Ilyen előzmények után nem csodálkozhatunk azon, hogy a május első napjaiban Varsóban megnyílt országgyűlés, melyre Bethlen Ferencz is idejekorán megérkezett, Ulászlónak egyszerűen megtiltotta a török háborút s arra kényszerítette, hogy saját költségén fogadott, mintegy 16,000 főből álló zsoldos hadát feloszlassa.1) Hiába hívta fel Bethlen a rendek figyelmét arra, hogy »ha az török vagy Erdélyre vagy Magyar') Bethlen Ferencz 1G47 április-havából való memorialéja szerint. (Eredetije a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.) 2) Lengnich : Jus publicum Poloniae, Lib. II. С. 12. § 17. I. p. 352. Említi ezt Kemény János is : önéletírása, 466. 1. 3) »Rex nihil inconsultis nobilibus in publicis rebus potest facere.« Egykorú tudósítás a gr. Bethlenek keresdi levéltárában. V. ö. Starovolski : Polonia nunc denuo recognita et aucta. Dantisci, 1652. p. 248. 4) Kemény önéletírása, 466. 1. — Temberski : Annal, ad a. 1647. SS. Rer. Polon. XVI. p. 9. — Grondski id. m. 34.1.