Századok – 1908

Értekezések - KARL LAJOS: Magyarország a lorrainei költészetben és hagyományban 769

MAGYARORSZÁG A LORRAINEI KÖLTÉSZETBEN ÉS HAGYOMÁNYBAN. 775 egy töredéke. A csapat zöme Oláhországon, Magyarországon és Csehországon keresztül Szászországba vándorolt. Egy része azonnal tovább nyomult Lübeckig és Rostockig, a másik 1418-ban indult el délnyugatra és 1430 óta ismerik őket Metz környékén.г) További történetük La Fizelière A. B. leveléből ismeretes. Jellemző, hogy csekély számuk mellett is a XIX-ik századig tnegőrizték faji és nyelvi sajátságaikat. A szókincsükből közölt csekély töredék is azt bizonyítja, hogy magyarországi fajrokonaikkal egy nyelven beszéltek, és az sem a spanyol, sem az oláh tájszólással nem azonos. Magyar szempontból azért kellett velük bővebben foglalkoznom, mert századokon át a magyarság képviselőjének tekintették ezt a kóbor csapatot és a magyarok középkori nevén (Hongres, Honcks) ismerték őket. Miután Dussieux és La Fizelière eredetükre nézve még kétségben hagynak, igyekeztem a rendelkezésemre álló adatok alapján a kérdést eldönteni. Magyar eredetű lakosságra Lotharingiában nem találunk. A magyarok betörésének emlékét megőrizte úgy a költészet, mint a hagyomány. Bármily rövid, futólagos volt is a magyar csapatok ismételt megjelenése, még egy forrásban kell keresnünk nyomát. A helynevek az elmúlt századok megkövesedett maradványai, melyek letűnt eseményekre, egyénekre vagy néptömegre irányíthatják figyelmünket. Ezek a néplélek öntudatlan alkotásai, melyek hosszú fejlődés útján, számos körülmény hatása alatt jöttek létre. Alkotójuk nem egy nép, hanem mindazon törzsek sora, a kik a területen letelepedtek, ott hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodtak, akár mint hódítók, akár mint hódoltak. A helynév keletkezése, átalakulása nem az irott, hanem a beszélt nyelvben megy végbe. Az írás tökéletlen, későkori képe a kiejtésnek, a melyre ritkán van befolyással. Az irodalmi nyelvben található alakot rendesen figyelmen kívül kell hagynunk és a tájszólás alapjára helyezkednünk.2

) A franczia helyesírás sokszor megnehezíti a helynevek megfejtését. Azt az ') Colocci András : Gli Zingari. Turin, 1888. V. ö. a Pallas Lexikon IV. köt. térképmellékletét. 2) Meyer-Lübke : Einführung in das Studium der romanischen Sprachwissenschaft. Heidelberg, 1901.