Századok – 1908

Tárcza - Vegyes közlések - Erdélyi Muzeum-egyesület - 755

TÁRCZA. 755 ban fenmaradt azon tudósítás, hogy Szent István anyja Adelheid, a lengyel fejedelem nővére (soror) volt, nem lengyel, hanem magyar tudósítás és egész 1031-ig vezethető vissza. A magyar krónikáknak nevezett történeti művek csak a XIII. század végén keletkeztek, és Szent Istvánnak mind születése évére, mind rokonságára nézve ellentmondanak egymásnak s még inkább a valóságnak. Hiszen a X. században Erdély még nem is volt a magyaroké, nemhogy ott Gyula fejedelem és annak Sarolt nevű leánya élhetett volna. Magyarország X. századi külviszonyaival csupán a lengyel régi iratokban maradt tudósítás egyezik meg, mert mind a görög, mind a német egykorú tudósítások mutatják, hogy a magyar nemzet a X. században Lengyelországgal nem csupán politikai, hanem rokoni összeköttetésben is állott. Ezt Thietmár azon tudósítása, hogy Szent István anyjának másik neve Beleknegina volt, anyai nagybátyja pedig Prokuj szláv nevet viselt, kétségtelenné teszi. Végűi, mivel az értekezőt arról gyanúsították, hogy nem eléggé magyar, mert elfogult a magyar kútforrásokkal, ellenben elnéző az idegenekkel szemben : kijelenti, hogy nem a XIII. századi krónikákat, hanem a történeti igazságot tartja a magyar nemzet legjobb paizsának ; ellenben bűnnek, majdnem hazaárulásnak tartja a Névtelen jegyző művébe betoldott 24—27. fejezeteknek a Sarolt-féle mese végett való védelmezését, mert ezekben van az is, hogy 889-ben a magyarok már Erdélyben találták az oláhokat ! Pedig, hogy e hazugságból mennyi szerencsétlenség áradt a magyar nemzetre, azt a történettudók előtt felesleges fejtegetni. — Az ERDÉLYI MUZEUM-EGYESÜLET nyelv- és történettudományi szakosztályának a mult szeptember-hó 30-án tartott ülésében Seprődi János olvasta fel a Vietorisz és Kájoni codexek hang jegy írásáról szóló értekezését, mutatványúl egy nagyobb tanulmányból, melyben Fabó Bertalannak A magyar népdal zenei fejlődése czímű munkájával foglalkozik.1

) A hangjegyírás általános fejlődéséről szóló rövid bevezetés után kimutatja, hogy Fabó a Vietorisz és Kájoni codexek hangjegyírását teljesen félreértette s így megfejtései elejétől végig hibásak. A félreértés azzal kezdődött, hogy a Vietorisz-codex elején van egy latin nyelvű utasítás a hangjegyek rhytmusbeli értékére vonatkozólag, mely azonban a codexnek csupán egy-két adalékára talál, mit valaki később írt be az utasítással együtt. A Fabónál megfejtett adalékok egytől-egyig más rhytmikai jelzéssel vannak írva, s mikor Fabó ezeket az utasítás szerint megfejteni nem tudta, önkényesen csinált magának szabályokat s azok szerint járt el. Az értekező fényképeken mutatta meg, hogy e fő elnézés mellett még minő hibákat követett el Fabó. Az / és fis hangot írja p-nek és r-nek. De a mi leg>) Ismertetését olv. Századok, 1908. 563. 1. 48*