Századok – 1908

Tárcza - Vegyes közlések - Szent István családi összeköttetéseiről (Karácsonyi János) 754

76 а TÁRCZA. neki és maradékainak. Vette a király e telket, mint mondá, méltányos áron (iusto precio) Krach (?) mestertől (a magistro Cracheno) ; fekszik pedig Miklós itélőmester, a királyi titkos pecsét őre és István fia Szentdemeteri Bessenyő Gergely házaik szomszédságában. Kiadta ez oklevelet (Keszei) Miklós esztergomi érsek és kanczellár, 1365 febr. 4-én hártyára írva, melyről a pecsét hiányzik, csak a melyen függött, a piros és zöld selyemsodrat van meg rajta. Föltalálható az esztergomi főkáptalan országos levéltárában : Literae variorum hominum, Capsa 6. fasc. 4. nr. 17. jelzet alatt. PÓR ANTAL. VEGYES KÖZLÉSEK. •— SZENT ISTVÁN KIRÁLY CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSEIRŐL a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság szept. 24-iki választmányi ülésén ismét Karácsonyi János értekezett : A Szent István anyjáról szóló adatok új megrostálása czím alatt, válaszúi Nagy Gézának legutóbbi értekezésére,1

) melyben a lengyel kútfők értékének leszállításával még mindig a mesés Saroltot vitatta Szent István anyjáúl. Ezzel ellentétben kimutatja Karácsonyi, hogy a Saroltra vonatkozó adat épen nem régibb a lengyelországi (sziléziai) kamenczi évkönyvben följegyzett tudósításnál. Mert erről biztos, hogy a XIII. század elején, legalább is 1210-ben már megvolt, ellenben a Sarolt-féle mese legrégibb feljegyzése a Névtelen jegyzőnek a XIII. század második felében írt kéziratában található fel. Ámde vizsgálat alá vévén e kéziratot, kitűnt, hogy ebben nem minden fejezet, nem minden sor származik III. Béla király Névtelen jegyzőjétől, hanem betoldások, interpolatiók is vannak benne. Nevezetesen három jelből is bőven igazolja az értekező, hogy a 24—27. fejezetek csak kései, a XIII. század végén írt betoldások. Már pedig épen itt a 27. fejezetben fordúl elő a Sarolt-féle mese. Kutatja azután az értekező, hogy a lengyel évkönyvek honnan szerezték értesülésüket, és kimutatja, hogy a kamenczi évkönyvíró Szent Adalbertnek és Szent Istvánnak életiratait használta. Mivel pedig Szent Istvánnak Hartviktól írt életiratait többízben bővítették ki, kimutatja, hogy a kamenczi évkönyvíró azon bővítést használta, mely egész terjedelmében a lembergi Ossolinski-féle könyvtárban maradt fen s a melyet Ketrzynski 1897-ben adott ki. E bővítést 1165 táján egy székesfejérvári kanonok készítette s ennek ismernie kellett Szent István anyját, mert hiszen állásánál fogva olvasnia kellett a székesfejérvári egyház nekrologiumát, melyben az alapító Szent István és szülei fel voltak jegyezve. Végeredményében tehát a lengyelországi régi kéziratok') Kivonatát olv. Századok, 1907. 468. 1.