Századok – 1908

Tárcza - Melich János: A magyarság eredetéről és nyelvéről 750

TÁRCZA. A MAGYARSÁG EREDETÉRŐL ÉS NYELVÉRŐL. Csodálatos dolog, hogy némelyek, a kik egyben-másban hasznos szolgálatot tettek a tudománynak, milyen tévedésekre képesek, ha tudományszakuk körén kívül eső kérdések fejtegetésére vállalkoznak. Prőhle Vilmos a török nyelvek szókészlete gyűjtésével hasznos dolgot végzett ; mikor azonban a gyűjtött anyag tudományos értékéről elmélkedik, mikor kilép a maga speciális szakismeretei köréből, akkor tévedésekbe esik. Legutóbb a magyarság eredetéről és nyelvéről írt egy czikket, melyben Szinnyei Józsefnek az Árpáddíszműben A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége cz. alatt megjelent dolgozatát ismerteti. A bíráló ismertetés a Pesti Napló 1908 évi máj. 5-én megjelent számában látott napvilágot s veleje ez : »Lehetséges, hogy Árpád és vitézei csakugyan törökök voltak faj és nyelv szerint s hogy ivadékaik a honfoglalást követő második század folyamán olvadtak bele nyelvileg egy már régen itt lakó és elég nagyszámú ugor néptöredékbe, melynek nyelvét mi ma folytatólag beszéljük, de szellemük bélyegét ugyanezen a népen félreismerhetetlenül rajta hagyták.« Prőhle tehát azt hiszi, hogy mikor Árpád a IX. század végén Pannóniában megjelent, ott magyarúl beszélő népet talált, ezt a népet meghódította, nyelvét elsajátította, egyszóval hogy Árpád népével ugyanaz történt, a mi Rurik ros-szaival Oroszországban, vagy Krum-Omortag bolgáraival Bulgáriában. És ha kérdezzük, hol van e tételre a tudományos bizonyíték, feleletül ezt kapjuk г »Ez még nem tudományosan bebizonyított igazság, csak sok fontos körülmény, mint példáúl a kútfők adatai, a magyar népies észjárásnak és költészetnek hamisítatlan török jellege, meg a mai magyarságban is meglevő, a török hódoltság koránál kétségtelenül sokkal régebbi keletű sok török szó tanúskodik mellette.« Prőhle szerint tehát Árpádnak és vitézeinek törökségét bizonyítják : a) a kútfők adatai, b) a magyar népies észjárásnak és köl-