Századok – 1908

Történeti irodalom - Miskolczi István: A kegyes tanító-rendiek privigyei kollégiumának története. Ism. Perepatits István 747

TÖRTÉNETI IRODALOM. 747 tünket. E tekintetben csak Debreczennek a török, Erdély és a magyar királyság részére tett szolgáltatásaira vonatkozó híradások tesznek némileg kivételt, örvényi dolgozata a sorozatban a legsilányabb. Privigye az érdemekben gazdag piarista rend első állomása Magyarországon. Az ottani 200 éves múltú kollégium történetét a rendtag lelkesedésével és a fiatal historikus buzgó igyekezetével írta meg Miskolczi István, főleg a kollégium História Domestica-ja alapján. Sok mindenféléről van szó e hét ívre terjedő értekezésben ; országos és európai eseményekről, Privigye és Bajmócz történetéről, a rend keletkezéséről és elterjedéséről hazánkban, a piaristák lelkészi és hittérítő működéséről, a privigyei anyaház történetéről —• csupa ismeretes dolgokról. Közli Kubinyi levelét Bercsényihez, mert esetleg a rendház levéltárában van, egy 6 lapra terjedő ódát Mária Teréziáról, s hogy miképen vélekedik a H. D. egykorú írója a franczia királygyilkosokról. A sok mellékes, oda nem való dolog között bizony csak sovány történetét adja a kollégium alapozásának, s még kevesebbet szól az iskoláról, ennek belső életéről, a tanítás módjáról és eszközeiről, a mik iránt pedig elsősorban szoktunk az ilyen munkákban érdeklődni. Idevonatkozó adatait nagyobbrészt a rendi constitutio és káptalan határozataiból vette. Munkája az újkori közoktatás szempontjából azonban így is hasznavehető. A XV. századtól kezdve művelődéstörténeti kútfőink tekintélyesen gyarapszanak a számadáskönyvekkel. Pozsony város még kiadatlan számadáskönyveiből az 1526/27 évre szóló részt dolgozta fel ifj. Danninger József behatóan s a vonatkozó szakirodalom alapos ismeretével, a mint ezt Pozsony fontos politikai helyzete és a számadások gazdag művelődéstörténeti anyaga is méltán megkívánják. Nem kimerítően, — a mi különben nem is lehet czélja az effajta értekezéseknek — de elég körülményesen ismerteti a városi háztartást, a városvédelem eszközeit, a vallásos és kulturális intézményeket. Ismerteti a városi tisztviselőket, választásuk módját, hatáskörüket, fizetésüket és egyéb anyagi előnyeiket. Ez utóbbi részben tárgyalása is egységesebb ; a viszonyok rajzában könnyebben kínálkozott a középpont, míg egyebütt képei kissé szétesők. Végűi a város lakosságának foglalkozásáról, meg a mértékekről és pénznemekről szól. Alig van város, melynek múltjával annyit foglalkoztak volna történetíróink, mint Pozsonyéval. De a tisztes számú monographiák mellé is becsülettel sorakozik ifj. Danninger József értekezése, melylyel szülővárosa iránti hálájának értékes tanújelét adta. Kár, hogy irálya több helyütt homályos és magyartalan.