Századok – 1908
Történeti irodalom - Szolnok-Doboka vármegye monographiája; l. Kádár József. - Nunziaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abt. X. Bd. Ism. Áldásy Antal 63
67 TÖRTÉNETI IRODALOM. 1547 szeptember 10-én történt meggyilkoltatása az ellentéteket ismét kiélesítette. III. Pál pápa, fia Pierluigi részére Parma és Piacenzából egy külön herczegséget létesített, a mely a császári, milanói terület határszélén feküdve, a császári hatalmat veszélyeztetni látszott. Károly valóban nem nézte jó szemmel e herczegség alakulását, de a német politikai viszonyok alakulása folytán, mi őt a pápa támogatására utalta, kénytelen volt azt eltűrni. Ha Pierluigi tapintatos magaviseletet tanúsít, talán sikerült volna a császár hangulatát irányában megváltoztatni. Azonban Pierluigi kezdettől fogva összeköttetéseket tartott fen a császárellenes pártokkal Olaszországban, továbbá Francziaországgal. Ez és a folytonos súrlódások a milanói császári helytartóval természetesen nem javították a viszonyt közte és a császár, a császár és a curia között. Pierluigi ellen azonban csakhamar mozgalom indult meg herczegségében, mely Ferrante Gonzaga milanói császári helytartónál is támogatásra talált, s melynek eredménye egy összeesküvés volt, melynek Pierluigi 1547 szeptember 10-én áldozatul esett. Gonzaga rögtön proklamálta Piacenza felett a császári uralmat, és ez a körülmény, kapcsolatban azzal, hogy a pápa előtt Gonzaga részvétele az összeesküvésben nem maradt titokban, ismét kiélesítette az ellentéteket a pápa és a császár között. Ez a körülmény természetesen visszahatással volt a fenforgó politikai kérdésekre, első sorban a zsinati kérdésre is, melyben a pápa el volt határozva, hogy nem enged. Egyúttal azonban szövetségestársak után is nézett az esetre, ha a viszály közte és a császár között nyíltan kitörne, és e czélból Francziaországot igyekezett magának megnyerni. II. Henrik franczia király és V. Károly között ekkoriban tárgyalások folytak volt, melyek a két uralkodó közti szövetség megkötését czélozták, e tárgyalások azonban megfeneklettek, mire Francziaország a curiához közeledett. A tárgyalások, melyek a két fél között megindultak, egy véd- és daczszövetség megkötését czélozták, melybe Velen ezét, Ferrarát és Urbinot is be akarták vonni, és a mely első sorban a császári olasz területek ellen irányult és a császári hatalom visszaszorítását Olaszországban vette szemügyre. Hogy e szövetség papiroson megvolt, azt a közzétett anyagból megállapíthatjuk, de viszont azt is meg lehet állapítani, hogy e szövetség tényleges megkötése Francziaország részéről nem történt meg s az egész tárgyalásnak eredménye csak abban állott, hogy a pápát közelebb hozta a franczia királyhoz. Az 1547 szeptember 1-én Augsburgban megnyílt birodalmi gyűlés ezalatt elfogadta a császár propositióját, hogy a hit
