Századok – 1908
Történeti irodalom - Szolnok-Doboka vármegye monographiája; l. Kádár József. - Nunziaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abt. X. Bd. Ism. Áldásy Antal 63
68 TÖRTÉNETI IRODALOM. dolgában a német földön tartandó zsinatnak magát aláveti. Értették ezalatt a tridenti zsinatot, a mint ezt Károly Sfondratoval minden kétséget kizárólag tudatta. A birodalmi gyűlés határozatát egy követség adta tudtára a pápának Madruzzo Kristóf bibornok vezetése alatt. E követségnek feladata volt a pápa előtt a zsinat visszahelyezését Trientbe sürgetni. Addig is, míg ez megtörténnék, egy külön pápai követség elküldését kérte a császár, melylyel a német vallási viszonyok ideiglenes rendezése fölött tanácskozhassék. Ez utóbbi kívánságot a pápa hajlandó volt teljesíteni, a zsinat visszahelyezése kérdésében azonban nem akart engedni, és így Madruzzo küldetése, daczára annak, hogy Mendoza császári követ is támogatta őt, e részben meghiúsult. A pápa a zsinat áthelyezéséről hallani sem akart, a miben őt kétségkívül befolyásolta, hogy a Francziaországgal folytatott tárgyalások a franczia pápai szövetség megkötését a legközelebbi időre biztosnak mutatták. Ennek az újabb vonakodásnak eredménye volt, hogy Károly császár egyrészt a birodalmi gyűlésen keltett hangulatot a pápa ellen, másrészt megbízásából követe Mendoza utasítására Francesco Vargas és Martino Velasco a császár nevében ünnepélyesen tiltakoztak a bolognai zsinat előtt, Mendoza viszont Rómában protestált a pápa előtt. A nyilt szakítás azonban nem következett be ezúttal sem ; egyik fél sem akarta a dolgot a végletekig vinni, sőt bizonyos közeledés állott be, a mennyiben Farnese bibornok Giuliano Ardinghellot küldte Augsburgba, hogy ott az ő nevében az ellentétek kiegyenlítését előkészítse. Pál pápa alkalmasint tudott erről a kiküldetésről, a minek eredménye volt, hogy a császári részről a pápa ellen tervezett erélyesebb fellépés egyelőre abban maradt. A curia azonban jónak látta engedékenységet tanúsítani a német egyházi ügyek rendezésének kérdésében. 1548 április havában elhatároztatott Prospero Santa Croce kiküldetése nuntius gyanánt Ferdinánd királyhoz. Az új nuntius hír szerint oly engedményeket hozott a pápa részéről, melyekkel a császár teljesen meg lehet elégedve. Azonban a dolog másképen alakult. Különböző kedvezőtlen hírek keltek szárnyra az új nuntius küldetéséről és a neki adott utasításokról, a melyek valóknak is bizonyultak. Midőn Prospero Augsburgba megérkezett, kitűnt, hogy azokból az engedményekből, melyeket a császári párt a pápa részéről remélt, nem hozott magával semmit. Ennek az eredménye május 15-én az augsburgi interim kiadása lőn, mely a hit és az egyház kérdését Németországban ideiglenesen rendezte és a mely a gyűlés bezártakor birodalmi törvény erejére «гаeltetett. Az augsburgi interim alkalmas lett volna arra, hogy a pápa és a császár között teljes szakítást idézzen elő. Ez azon-
