Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - I. közl. 677

686 LUKIMCH imre. érdekében ismételten kudarczczal végződő kísérletei, s végúl Székely Mózes fejedelemségében a kétségbeesett önvédelem, a vérig zaklatott erdélyieket meddő polgárháborúkba sodorták, melyekből megfogyva és megtörve került ki a magyarság. És mintha maga a végzet is Erdély ellen fordult volna. Kiütött a pestis, mely ezrenként szedte áldozatait,1

) s a mindennél borzalmasabb éhínség. Az emberhús-evés nem volt ritka, sőt a kivégzettek hulláit sem kímélték. »Szülők gyermekeiket s a gyermekek szüleiket ették meg«, mint a krónikások felemlítik.a) A kiéhezett, koldussá vált vidéki lakosság a könnyebb megélhetés reményében százanként tódult a városokba, pedig a városi polgárság a hihetetlen drágaság s a rajta élősködő idegen katonaság zaklatásai miatt alig tengődött. Valóban Thukydides tollára méltó korszak ! A szerencsétlen országban, miként Athénben a peloponnesosi háború első szakában, a pestis kiütésekor, minden rend felbomlott ; a testi és lelki sanyarúságok, a természeti csapások, a bizonytalan és vigasztalan jövő, s mindezek nyomában az erkölcsi elvadulás és elfásult közönyösség az imént még tekintélyes fejedelemség sorsát szánandóvá tették. Bocskay sikeres felkelése nélkül Erdély bizonyára elbukott volna. Bethlen Ferencz gyermekségének első évei erre a szomorú időre esnek s ez évek nem mentek a küzdelmektől. Bún, a Küküllő-völgyében Segesvár közelében fekvő családi birtok, épen a hadak útjában feküdvén, Bethlen Miklós nem tarthatta azt elég biztosnak övéi számára s ezért feleségét az alig néhány hónapos Ferenczczel Brassóba küldötte, hogy ott várják be az események lezajlását. A kis család tehát kétfelé szakadt ; a fiatal asszony kis fiával idegen városban, kétséges megélhetési viszonyok között, aggodalommal várja a harcztérről jövő tudósításokat s ura leveleit, kinek viszont minden gondolata családjánál időzik. »Hogy itt benn az bölcsőjét látom az házba az édes kis magzatomnak, csak meg nem hasad az szüvem érette, oly nehéz«, — írja feleségének. »Én az én kegyelmes Istenemnek szent gondviselése alá ajánlottalak édes szerelmes Katám, mind az édes kis morémmal együtt ; őrizzen, oltalmazzon meg bennetek betegségtől és minden veszedelemtől.«3) >) Kraus (Tractatus rer. Transsylv. Ad a. 1603. Kemény : Fundgruben, I. 191.) szerint egyedül Segesvárott 2000-en haltak el. Besztereze 1600—1603-ig éhinség és pestis következtében, körülbelül 13,000 embert vesztett. (Kramer : Beiträge zur Geschichte der Stadt Bistritz. Archiv, XII. 336. s köv. 11.) £) Kraus id. m. 192. 1. és Szamosközy tudósítása. (Hunyad-megyei tört. és régészeti társ. Évkönyve, XIII. 104. 1.) 3) 1602-ben (közelebbi kelet nélkül) írt levelében. (Eredetije a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.)