Századok – 1908

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Meszleny Benedek - II. bef. közl. 540

542 SÖRÖS PONGRÁCZ.. a dolog, hogy Kegyelmed a szentegyházakhoz adott bennek, jó szívvel annuálok annak valamit Kegyelmed csináltatott, avagy én Kegyelmed adta pénzen, abból sem kívánok semmit ; a mi az Istenben elnyugodott szerelmes leányom testén vagyon a koporsóban, ezeket sem. Hanem ezeken kíviíl kívánom, a miket mi magunktól adtunk volt oda, akármi névvel nevezett legyen, a mit országunk törvénye is nekünk visszaadna ; egyéb kívánságom ennél nincs. És így, édes fiam-uram, kérem Kegyelmedet, a dolgot neheztelésbe ne vegye, holott semmi képtelent és országunk törvényén kívül, azaz jó igazságon kívül valót nem kívánok. Valami nem reánk nézendő és nem is visszajárandó, Isten ne adja még gondolnom is, azt kívánnom, vagy azzal vétenem Kegyelmednek, a mi a jó igazsággal nem egyez ; sőt holtomnapig igaz szívvel szolgálni és nem véteni akarok Kegyelmednek.«1

) Hogy erre felelt-e Meszleny és mit, azt nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy elutasító volt válasza, mert Perneszy, Potyondi László eskütt által megismételte kérését s a leánya magával vitt ruháiból kért vissza, pedig ezekből Meszleny már ajándékul adott egyes templomoknak, meg egynémely aranyos, ezüstös míveket követelt. Meszleny 1650 május 6-án Guary Miklós Vasmegyei főszolgabíró és Horváth István eskütt által a következő izenetet küldte Perneszynek : »Noha Perneszy uram azt a dolgot én velem titkon akarta tractálni, de tudván azt, hogy kisebb dolog is embernek tudására kelletik lenni, azért ő Kegyelme ne vegye nehezen, hogy nyilván resolváljam magamat. Én azért de stricto iure semmivel nem tartozom ő Kegyelmének, mert nekem fundamentális ratióim vannak, a kikkel mindennemű portékáját szegény atyámfiának merítő megtarthatnám magamnak ; mindazonáltal a sok gonosz nyelvek eltávoztatásáért, a kiket láthatom, hogy visszaadhatok, nem tartozásképen, hanem egyedül a magam jóakaratjából visszaadok, ha veszi Perneszy uram. Evvel is meg akarom mutatni, hogy nem szorultam volt az ő Kegyelme adományára, sem pénzíre, sem jószágára, hanem ellehetek nála nélkül is, a mint hogy, lám, nem participáltam semmi pénziben, sem jószágában semmiképen szegény atyámfiának, s megköszönheti a jó Perneszy uram az én fiuságomat, mert oly emberrel lett volna dolga, hogy megmutatta volna fogafejérét neki. Vegye azért ezeket ő Kegyelme jó névvel, mert csak ingyen adom vissza és nem tartozásból. Talánd ő Kegyelme ismét oly embernek fogja ostorul adni, a ki visszamondja az áldást utána. Nem is hagyja Isten büntetlen az ő Kegyelme háládatlanságát mind 1) Eredeti levél, melyet egyszerűen borítéknak használtak fel a fasc. 62-ben levő 1362—1378. sz. oklevelekhez.