Századok – 1908

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Meszleny Benedek - II. bef. közl. 540

MESZLENY BENEDEK. 543 én reám s mind penig leányára nézve, a kinek halála is nagyobb részből ő miatta és a két öreg asszony miatt esék ; addig praesapiálják néki az egynehány koszos forintért halálát, kit mind halála órájáig nem tudhaték elméjéből kiverni. Legyen azért úgy, a mint Isten akarta. Evvel is a mód nélkül való kívánsággal nem én, hanem ő Kegyelmek fognak tisztelkedni, mert én nem leszek szegényebb, de ő Kegyelmek sem lesznek hasznosabbak vele. Ha ő Kegyelme Perneszy uram és gyermeki ezeket elveszik, általküldöm, vagy küldjenek érette, odaadom ; hol nem, én protestálok rajta, hogy kérte és nem viszi, admoneáltatván róla. Azután ne legyen oka sem Isten, sem emberek előtt, s interim ha mi történik a portékának fogyatkozásában, sibi imputent. Én oly helyre adom, a hol letétetvén, ha szintén akarnák sem nyúlhatnak hirtelen hozzá ; az én kezemet kiveszem aztán tőle, hanem csak a törvénytől várok. Kívánsága azért ő Kegyelmének volt, hogy jó lelkiesméretem szerint a mit visszaadhatok, visszaadjam ; azért ím ezek azok, mint renddel meg vannak írva : Egy rossz hintószekér, négy fakerekek benne, a mint idehozták ; egy vörös bársony varróláda, egy lengyel süveg, egy pártaöv, egy fekete bársony nyári kis suba, egy fekete bársony palást nyest-torokkal béllett, egy zöld tafota béllett hosszú suba, egy meggyszínű bársony váll, vászonyabrosz 8, vászonylepedő 8, gyolcslepedő 2, asztalkeszkenyő 8, kendőkeszkenyő 8, gyolcskeszkenyő 2, hosszú vánkoshéj 2, kerék vánkoshéj 4, gyolcselőkötő 4, ingváll 4, egy pár orczatakaró 1. Ezek a portékák egy ládában lesznek és az is odaleszen. Egy aranyos kannácska volt, Isten tudja, sehol nem találják, elveszett egy öreg kupával együtt. Vesztek el öreg gyöngyök, boglárok és négy gyűrűm ; eleget tudakozzák, a hol nyomába igazodhatnának. Mi a vénasszonyra avagy Katiinra véljük,, hogy azok kezében akadott. Item, vannak valami aprólékos portékák is, úgymint gallérok, reczék etc. azokat is öszvöszedvén megadom. A felül megírt portékán kívül penig a mi nálam vagyon, akár kívánják ő Kegyelmek, akár ne, de semmi úttal r.em adom, nem is adhatom, mert nem illeti ő Kegyelmeket, egynehány rendbeli igazságom levén hozzá. Ezeket is, a mint egynéhányszor írám, igazán megtarthatnám, de mégis sponte et ultro megadom ő Kegyelmeknek, tegyék ő Kegyelmek szükségekre. Vágynák levelek is itt a pozsonyi házról valók, azokat isodaadom s uno contextu Istennek áldomásával búcsuzzunk el egymástól, s ha mit vétettem ő Kegyelmeknek, bocsánatot várok. A mint ő Kegyelmek velem míveitek, Isten fűzesse meg nekik ; nem kívánom soha az ő Kegyelmek sok ízbeli ajánlását hallani.«