Századok – 1908

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Meszleny Benedek - II. bef. közl. 540

SÖRÖS P0NGRÁCZ. MESZLENY BENEDEK. 541 fiát fiacskájával együtt hagyván valamennyire való egészségben. Die 27 mensis Mártii jött hírem Pozsonyba, hogy az atyámfia igen beteg. Eodem die indultam haza postán ; 28 die Mártii circa 2 et 3 pomeridianam hazaértem. Szólottam vele. Jobban megnehezedvén, szent húsvét napján, idest 4 mensis Április inter 3 et 4 pomeridianam vette ki Isten e világból, 21 esztendős lévén. Die 6 letettem a testet a felső házban. Die 8 ismét elutaztam Pozsonyba s mind ott fen voltam, hanem die 6 mensis Junii jöttem Guarba. Annakutána készültem a temetésre. Csináltattam boltot a guari szentegyházban és felvétettem szegény Istenben elnyugodott Eagyóssy asszonyt J) és asszonyom-anyám testit, vitettem azon újonan csinált boltba. Es lett szegény Istenben elnyugodott utolsó feleségem temetése Kisasszony-nap után való vasárnap, azaz 12 die mensis Septembris. Mely temetésnek.. . illendő memorialist leírtam és megtalálni a vasas ládámban. 2) Immár Isten engemet a két árvaságom után két árvámmal meghagyván, azokat Isten velem együtt éltessen nevének dicséretére, a meddig akarja, in catholica religione. Isten kiszólítván a világból úgy engem, úgy a két fiam közöl egyiket, temetésünk legyen azon boltban. Kigyóssyné asszonyomnak is a szerint ott leszen temetése, vagy előbb vagy utóbb leszen halála. Az Isten könyörüljön rajtunk és vigyen az örök boldogságba minket is, a hova a megírt két atyámfiát vitte, kik nagy áhitatossággal catholice multak ki gyermekszülések után. Miformán legyenek a boltban helyheztetve a koporsók, megtalálni írásomban, melyet intituláltam e szerint : Meszleny famíliáról való memorialis, mely vagyon együtt szegény feleségem, Perneszy Judit asszony temetése rendivel együtt a vasas ládában.« 3

) Most elhunyt feleségének halálával korántsem tudott ennek szülőivel oly szép, békés egyetértésben maradni, miként Kigyóssyékkal. Ügy látszik, még otthon szóba került a hozomány visszaadása, majd meg a következő évben, mikor Meszleny még Pozsonyban tartózkodik, márczius 26-án levelet írt hozzá Perneszy Ferencz. Csodálkozik, hogy Meszleny megháborodott az ő néhány szóból álló üzenete miatt és megneheztelt. Nem villongást, gyalázkodást akar, sőt óhajtja, hogy igaz atyafiságban, szeretetben maradjanak. »Hogy tovább nem várakoztam, — írja folytatólag — oka, hogy nem remélem sokáig való életem ; más is kiváltképen való, hogy a szegény leányom fekete ruháiból kiváltképen akartam papi és oltári öltözeteket csináltatnom, már oltárom is húsvétra megkészülvén. De így lévén ') Kigyóssy Juditot, a feleségét érti. ®—s

) Ezek elvesztek, vagy talán mint afféle nem birtokra vonatkozó írásokat, elhányták őket.