Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - I. közl. 29.

32 CSÁSZÁR ELEMÉR. esése, úgy hogy e jelenségek is untig elegendők lettek volna arra. hogy a Felső-Tisza vidékét kitegyék az elöntés állandó veszedelmének. De járult hozzá sok egyéb is, első sorban a nagymenynyiségű iszap, mely a vízből kiválva leülepedett a fenéken és egyre emelte a víz színvonalát. A Kárpátok erdeit mindjobban pusztították és a kopárrá vált hegyekről leváló föld és anyag mind a folyóba került, magukat a kivágott hatalmas fatörzseket meg tavaszszal lesöpörte a vízár s a folyó hengergette tovább, míg valami alkalmas helyen beleásta a puha iszapba. Ez által a már úgy is szűk és alacsony medernek még inkább csökkent víz-befogadó képessége. Az egyik-másik fatörzs alkotta gát oly terjedelmes volt, hogy egész szigetet alkotott a folyóban.1) Sőt az is megesett, — már a meddig hegyek között kanyargott lefelé a Tisza, hogy valóságos sziklákat döntött a ragadó ár a folyóba.2

) A folyók útjával a jó Istenen kívül alig törődött valaki ; mindegyik arra vitte vizét, a merre neki tetszett. Emberi k:éz nem akasztotta meg őket út jókban, s a hol mégis megpróbáltak védekezni romboló hatásuk ellen, ott sem volt sok köszönet a munkában, mert minden birtokos csak a saját javával törődött, úgy emelt gátat, ha épen kedve volt hozzá, hogy az ő jószágát megvédje.3) Még Zemplén vármegye tett legtöbbet a közjó érdekében, de ámbár húzatott töltést Abarától Zemplénig, ez gyönge volt 4

) s csak arra jó, hogy a folyó, ha átlépte & töltést, a szárazság beálltával ne tudjon visszatérni medrébe és posványnyá tegye a partvidéket. Ha meg a folyó véletlenül két vármegyét választott el egymástól, megesett, hogy az egyik felbuzdult és a maga partját egy kis töltéssel erősítette, de csak annyira, hogy a folyó a másik vármegye területe felé szabad utat kapván, azt öntötte el minden tavaszszal.5) Arra sem gondolt senki, hogy egy-egy nagyobb gátszakadás után kijavítsák a megsérült töltést és partot. Szabolcsban a Tiszán Panyolaszegnél akkora szakadék volt, hogy már attól féltek, hogy ha nem >) Az Ugocsa-megyei Szőllősnél. Orczy Lőrincz említi 1775-iki diariumában. Hiteles másolata az Országos Levéltárban. M. udv. kanczell. 1773: 6266. ü. o. 3) A kanczellária átirata az udv. kamarához, 1780 jan. 7-én. U. o. M. udv. kancz. 1779 : 6771. 4) Orczy Lőrincz jelentése a Helytartótanácshoz, 1775 márcz. 2-án. Országos Levéltár. M. udv. kancz. 1775: 1066. 5) így jutott Ung vármegye abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy a Zemplén megyétől megerősített Laborcza minden évben az ő teriiletét pusztította el. Orczy jegyzőkönyvének (másolat) 1776 szept. 17-iki megjegyzése. ü. o. 1776 : 6266.