Századok – 1908
Történeti irodalom - Kammerer Ernő: A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy-család id. ágának Okmánytára VII. köt. Ism. –ó –ő. 343
344 TÖRTÉNETI IRODALOM. forduló változatokat adtuk. Ettől az eljárástól csak ott tértem el, a hol a mai írásmód szerinti alak nem volt teljes bizonyossággal megállapítható, mely esetben az oklevélben előforduló alak maradt meg ; továbbá ott, a hol az oklevélben előforduló alak a mainak teljesen megfelel, mint pl. a Veres névnél, a hol mellőztem az oklevélben használt alakzat külön feltüntetését.« A felelősségben osztozik vele a szerkesztő is, a ki az indexet »nagy következetességgel készített« munkának mondja. Nekünk pedig épen e következetesség tekintetében van kifogásunk ellene. Pl. az. Abolmai vezérszó után rekeszjelbe van téve : de Abolma, Abulma. Tegyük fel, hogy valaki az utóbbit keresi ; Abulma alatt felvéve nem találja. Az oklevelekben előforduló Endere név nincs meg az indexben, hanem csakis András alatt találjuk meg. Az Ados név az oklevelekben nem fordúl elő, de a névmutatóba fel van véve, míg az eredeti Odus a maga helyén hiányzik ; az 0 betű alatt csakis az Odos alakot leljük fel. Azt hiszsziik, hogy az Odus nevet egyszer Ados-nak (4. 1.), másszor Ocfos-nak (266. 1.) oldani fel, nem következetesség. Különben is erőszakolt dolognak látszik a régi neveknek mindenáron modern alakban való írása, a mi sokszor tévedésre és megtévesztésre adhat alkalmat. Ha valakinek pl. Gunyakér birtokra vonatkozó adatokra van szüksége, bizonyára a G betű alatt fogja azokat keresni, nem pedig а К alatt, hol Gunyakér neve csupán Kér után, mint ennek egyik alakváltozata rekeszjelbe téve lelhető fel, míg a maga helyén híre sincsen. Ezért tartanám helyesebbnek minden nevet úgy venni fel a vezérszavak közé, a hogy az oklevélben előfordúl, mert különben az index nem lesz az illető oklevéltárnak hű név- és tárgymutatója.1) A betűrendes index készítője nem kerülheti el, hogy helylyel-közzel genealógiát ne adjon. Föl lehet vetni azt a kérdést, nem lenne-e czélszerű ily alkalommal mindig a teljes genealógiát közölni. Szerintem azonban teljesen jogosult az Aldásy által követett elv, hogy csak azokat veszi fel az illető családból, a kiknek neve az Okmánytárban előfordúl. A ki ennél többet akar, más forrásokban keresse az adatokat ; egy diplomatarium tárgymutatója nem arra való, hogy genealógiai munkákat pótoljon. Szintén csak helyeselnünk lehet azt az alapelvet, mely szerint a birtokneveknek az indexbe való felvétele történt. Saj') Nem. vagyunk egy véleményen a t. bírálóval. Aldásy indexének rendszere, hogy t. i. az oklevelekben különféle alak-változ ltokban előforduló személy- és helynevek adatait lehetőleg egy vezérszó alitt csoportosítja, egészen helyes ; csak abban hibázott, hogy a különféle változatokat is nem vette fel az indsxbe pontosan a maguk betűrend-szerinti helyén, utalással mindegyiknél az illető vezérszóra. Szerk.
