Századok – 1908
Értekezések - BAJZA JÓZSEF: Bajza József mint történetíró 289
BAJZA JÓZSEF MINT TÖRTÉNETÍRÓ. 291 de nem adta ki és el is veszett. 1829-től kezdve jelennek meg németből fordított és átdolgozott kisebb czikkei. Magukban véve nagyon csekély az értékük, de megjelölik történeti tanulmányainak és érdeklődésének körét. Schiller gyakorol rá mélyebb befolyást a maga összefoglaló áttekintéseivel és rajzaival, s nagy kedvvel foglalkozik az angol történelemmel, különösen az utolsó századok nagy parlamenti küzdelmeivel. Ez azonban eddig mind csak előkészület és nem komoly történetírás, — és az Akadémia 1832-ben rendes tagnak választja Bajzát a történeti osztályba. Számtalanszor szemére hányták ellenségei, hogy nem szolgált rá e kitüntetésre. Mai szempontból ellenfeleinek kell igazat adnunk, más lesz azonban véleményünk, ha széttekintünk egy kicsit a kor történetírói és az Akadémia tagjai között. Nagyobb szabású történetíró ez időben csak egy volt Magyarországon : Horvát István, az is csak — volt. öriási tudását, rengeteg szorgalmát és kiváló tehetségét ekkor már hiu légvárak építésére fordította. Többi jobb nevű történetíróink —Fesslert kivéve — inkább népszerű munkákat (Mayláth) vagy nagyobb tankönyveket (Budai, Péczely) írtak, vagy pedig egyszerű oklevél-közlésre szorítkoztak (Fejér, Gyurikovics, Jankovich). Az Akadémia megalakulásakor rendes tagok lettek a történeti osztályban : Horvát István, Kazinczy, Kis János és Petrovich Frigyes. Az első nem fogadta el a választást, Kazinczy és Kis csak nagyon mellékesen foglalkoztak a történelemmel. Petrovich egészen jelentéktelen ember volt. Általában véve az összes osztályokat szépírókkal kellett megtölteni, mert valamire való szaktudós alig akadt. így lettek Döbrentei és Berzsenyi a philosophiai osztály tagjai, később Czuczor a történeti osztályé, 2 ) és maga Bajza is 1831-ben majdnem a philosophiai osztályé. (I. 76.) A szakszerűséget nem vették szigorúan s így nem áll az, hogy Bajza megválasztásával a pajtáskodás aratott volna diadalt. Az akkori viszonyok szerint megérdemelte, hogy akadémikus legyen, beválasztották hát oda, a hol épen üresedés volt. ') Ezek javát olv. a Badics-féle kiadás 3-ik kötetében. a) Mindez adatokra nézve Szász Károly: Széchenyi István és az Akadémia megalapítása (1883) czímű műve és az Akadémia Évkönyvei a forrásaim. 19*
