Századok – 1908

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Ernyey József) - Slovenské Pohĺady 279

TÁKCZA. 281 mert Patrícius episcopus Aemoniensis említi őket. A későbbi via, strada ungarorum ezek emlékét őrzi, Szent Paulinus (776—804) •csodája is ezekre vonatkozik s ezekkel harczolt Károly 862-ben. A Forojulium és Ticinium közti terület, a későbbi Goricia, Marchia Hungáriáé néven is szerepel.1) Mivel pedig tudjuk, hogy ugyanezt Marchia Winidorum néven is említik, nyilvánvaló, hogy az első íöldrajzi, az utóbbi néprajzi elnevezés. Hogy ennek a területnek lakossága valóban szláv volt, igazolja Paulus Diaconus. Berta tehát a Marchia Ungariae szülötte, kinek atyja volt Desiderius longobárd herczeg, később Pipin segítségével a longobárdok királya. — Sasinek végűi (738—743. 11.) a nyitrai róm. kath. püspökség alapításával foglalkozik. Karácsonyi nézetével szemben, mely szerint a püspökséget II. László alapította volna, Pauler nézetéhez hajlik és azt bizonyítja, hogy a Szent László által tervezett püspökséget Kálmán állította föl. Korábban a szerző is azt vallotta, hogy Szent László volt a közvetlen alapító, de ez a nézet Kálmán decretumának félremagyarázásán épült. A szláv és a latin egyház közti egyetértés már 1038-ban megbomlott, mert a latinok megvetették a szláv liturgiát nálunk ép úgy, mint Lengyelországban. Megtorlásúl jött erre a Cerularius által szított ellenállás, mely a katholikusokat irtani kezdte s nálunk az I. Endre és I. Béla alatt dúló. u. n. pogány lázadásban nyilatkozott. Endre úgy csilapította le a zavarokat, hogy a szláv és a latin rítust egyenjogúvá tette, de azért a forrongás még I. Béla tót herczegsége alatt is tovább tartott, mert a rítus körüli harczban nyilvánult kelet és nyugat küzdelme. Béla a keletiekkel tartott, mert ezt a szellemet hozta magával Lengyelországból, és politikáját folytatták fiai. Géza határozottan óhitű volt, koronáját tehát úgy kapta Dukastól, mint Béla Konstantinus Monomachustól. VII. Gergely pápa nem is fogadta el királynak s ellene fordult az egész kath. clerus. László mihamar felismerte az ebből folyó veszedelmet és sietett megbékülni a pápával, kiegyezni Salamonnal, ki ekkor Mozsony és Pozsony megyék területét kapta, Nyitra ellenben a királyé maradt. Salamon ekkor alapította a Megváltóról nevezett pozsonyi nagyprépostságot, László pedig Szent Emmeram prépostságát Nyitrán, a mivel megvetette a felvidéken a katholicismus alapját. Műve folytatására kívánta ide a monte-cassinói barátokat, s valószínűleg ugyanekkor kezdett tárgyalásokat Rómával a püspökség alapítása iránt. Kijelölte annak birtokait, de időközben meghalt. Kálmán a két új nagyprépostságnak megadta a judicium ferri et aquae jogát, majd miután Almost megfosztotta a tót herczegségtől, alapította a nyitrai püspökséget. A volt nagyprépost püspökké lett és a prépostság ezzel megszűnt. >) Olv. Századok 1905. 377. 1.