Századok – 1908

Tárcza - Vegyes közlések - Lóczy Lajos emlékbeszéde Reclus Élisée kültagról 277

TÁRCZA. 277: méi bennünket is jobban fognak érdekeim s ezentúl ez eszmék kincsestárából bővebben fogunk meríteni. A felolvasott fejezetben sorra ismertette Cherbuliez, Laboulaye, Montalembert, Hammer-Purgstall, Tocqueville s más franczia és német tudósok Ítéletét Eötvös munkájáról, a hogy a szerzőhöz írt leveleikben nyilatkoztak róla. E levelek tanúsítják, mily nagy sympathiával és tisztelettel fogadták Eötvös munkáját a külföldön, s e levelekkel tartalomban és szellemben •egyezik a külföld kritikája is, melynek méltatásával tanulmánya következő fejezetében foglalkozik a felolvasó. A febr. 24-iki összes ülés alkalmával Reclus Elisée kültag, a hírneves geographus (f 1905. jul. 5.) emlékezetét ünnepelte az Akadémia, kiről Lóczy Lajos r. tag mondott emlékbeszédet. Az első osztály márcz. 2-án tartott ülésének érdekes tárgya volt dr. Kari Lajos vendég összehasonlító irodalomtörténeti értekezése : Árpád-házi Szent Erzsébet és az üldözött nő mondája czímmel, melyet Katona Lajos levelező tag mutatott he röviden. Kari Lajos igen becses anyagot hordott össze értekezéséhez, melynek tárgya szintén a világirodalom vándormondái közé tartozik. E mondák egyik keleti eredetű csoportja az ártatlanul megrágalmazott és üldözött nő sok küzdés utáni diadalát beszéli el számos változatban. A változatok közt magyar vonatkozásúak is vannak, a mennyiben az üldözött nő a magyar király leánya. Az értekező a magyar királyleány alakjában Szent Erzsébet legendás életének hatását ismerte fel a monda fejlődésére. Márcz. 9-én ismét a második osztály tartott ülést, mely alkalommal Borovszhy Samu levelező tag olvasta fel Szendrő vára czímű történeti értekezését, mutatványúl Borsod vármegye monographiájából, melyen már évek óta dolgozik. Szendrő várát a XIV. században a Pelsőczi Bebekek építették s 1566-ban a Zapolyai-párti Bebek Györgytől Schwendi Lázár foglalta el. Ettől fogva kezdődik végvár-szerepe. A kir. udvari kamara a körülötte fekvő falvakat rendelte az őrség fentartására, mely — Bocskay, Bethlen és Rákóczi György mozgalmait kivéve — német kapitányok alatt német és magyar katonaságból állott. Noha a török gyakran rabolta vidékét, a várat magát sohasem tudta kézrekeriteni. Minthogy őrsége, mint általában a többi végváraké is, nyomorúságosan volt fizetve, a bécsi udvar akként akart a bajon segíteni, hogy Szendrő városát (az u. n. alsóvárat) és uradalmát inscribálta előbb (1633) Csáky István, majd (1641) Szunyogh Gáspár várkapitányoknak, végre pedig (1646) Wesselényi Ferencz felsőmagyarországi főkapitánynak. Sokat szenvedett a vár I. Rákóczi •György fejedelem ostromaitól, s fölépítésében Borsod vármegyének kellett a legnagyobb áldozatot hoznia. Mikor már valamennyire fölépült s a város palánkjai is elkészültek, Thököly kuruczai többízben kifosztották. Ez arra bírta a német parancsnokot, hogy 1672