Századok – 1908
Történeti irodalom - Connert János: A székelyek alkotmányának históriája különösen a XVI. és XVII. században. Ism. H. 267
•268 TÖRTÉNETI IRODALOM. jelent és közlönyünkben is bőven méltatott dolgozata folytatásának látszik. De csak látszik. A programmértekezés felöleli a székely jogi intézmények fejlődésének egész történetét a legrégibb időktől a nemzeti fejedelemség bukásáig. Hiszen az 1562 előtti történetek vizsgálata az egész munkának jó egy negyedrészét foglalja el. Maga a munka — a magyar fordítást értem — tizenkilencz fejezetre oszlik. Az ősfoglalás, a székek fejlődése, azok feladata, a széki kapitány, a dulló vagy szolgabíró (iudex sedis), az esküttek vagy székülők, a jegyző, a falu vagy község, a rendek a Székelyföldön, ezeknek hadi szolgálatai, adózása, birtok és örökösödési joga s végűi a sóizás joga külön-külön a nyomtatott források lelkiismeretes felhasználásával mind alapos fejtegetések tárgyai a munkában. Egyik fejezet rövidebb, a másik hosszabb, a szerint, a mint azt a tárgy fontossága mellett a históriai források nagyobb bősége hozta magával. így pl. a jegyzőről, erről az 1562-iki segesvári híres országgyűlés előtt ismeretlen széki tisztről az adatok csak annyit árulnak el, hogy a törvényszéki és székgyűlési jegyzőkönyvek írása, azokból az Ítéleteknek s a jegyzőkönyvi kivonatoknak csekély díjért a felek részére kiadása volt a kötelessége. Ellenben a székelységnek rendekbe osztása, hadi szolgálatai és adózása — én inkább hadi segedelemnek, subsidiumnak mondanám, mert nem kirótt, hanem önkényt elvállalt adóról van mindig szó — széles alapon, a legkimerítőbben vannak tárgyalva. A nyomtatott források nagy apparatusával írott könyvnek gazdag tárgysorozatából különösebben a székely nemzet rendekbe osztásáról szóló fejezetet emelem ki. A rendi különválás a katonáskodó székelység egyes tagjainak anyagi helyzetében leli magyarázatát. Ez a változás a megyei banderialis-rendszer befolyása alatt ment végbe. A ki tehette, itt is ott is lovon ment a mustrára, — ha a szükség úgy kívánta —- háborúba, a kinek lova nem volt, gyalog. Hogy ebből a körülményből a tehetősebbeknek otthon gazdasági előjogai származtak, szinte természetes. De az már nem volt természetes, hogy a főnépek ezen gazdasági előjogokkal a közéletben, a községgel, communitással szemben — ez volt a harmadik rend neve 1562-ig — zsarnokok módjára visszaéltek. E tekintetben a főnépekkel egy húron pendültek tehetősebb lófő uraink is. Köztudomású dolog, hogy a székelység az elmúlt századokban három rendből állott. Főnépek, lófők és gyalogok — az utóbbiak 1562 után darabont, később libertinus} szabad székely néven — ') Olv. Századok, 1904. 167. 1.
