Századok – 1908

Történeti irodalom - Connert János: A székelyek alkotmányának históriája különösen a XVI. és XVII. században. Ism. H. 267

•269 TÖRTÉNETI IRODALOM. alkották a nemzetet. Jobbágyság a XVI. század közepe előtt nem volt a Székelyföldön. Legalább nem ezen a néven. A jobbágyi munkával foglalatoskodó néposztály hol önkényt, hol a két felső rend kényszerítéséből a szegényebb sorsú harmadik rendből telt ki. Lehet, hogy idegen bevándorlók is vegyültek a székely »földönlakók« közé, de erről a középkorban semmit sem tudunk. Az 1555 évi »municipalis consuetudo siculorum« ad szabadságot arra, hogy idegenek a székelyek földjén is letelepedhessenek — a nemesi jobbágyok kivételével. Ezen néposztály — vagy ha úgy tetszik : rend — keletkezése homályba vész. A zabolai nemzetgyűlésen 1466-ban találkozunk vele mint gazdasági tényezővel legelőször. Ettől fogva kialakulása, fejlődése nyomon követhető. A XVI. századi okiratok földönlakók-nak mondják őket. Hogy nem szoros értelemben vett jobbágyot kell értenünk ez alatt, bizonyos abból, hogy a földönlakó 1562-ig szabadon költözködhetett. Ezt a jogát a zabolai nemzetgyűlés végzései nyomatékosan kiemelik. »A közszékelynek joga van azt szolgálni, a kit akar, kivéve azokat, a kik a főnépek jószágain laknak« — mondja a végzés. Egyébiránt ez a rend nem volt hosszú életű. A segesvári országgyűlés az 1562-iki székely támadás leverése után, a communitás többi tagjaival együtt a földönlakókat is megfosztotta csekély szabadságuktól s kincstári jobbágyságra vetette őket, »Az székely község mi szabad birodalmunk alatt légyen« —- így szól az országgyűlés határozata. A székely közjog szerint a két felső renddel egyaránt nemes közszékelységnek jobbágyságra vettetésével megszűnt a székely gyalogság, hogy nemsokára ismét föltámadjon a darabontok rendjében, a kiket János Zsigmond a »vitézebb, jobbmódú és alkalmatosabb kincstári jobbágyokból« válogatott össze. Ez volt az első lépés a rendnek a jobbágyság alól való felszabadulására. Báthory Zsigmond tovább ment. 1601-ben visszaadta a rend tagjainak teljes szabadságukat, kiváltságaikat, melyekkel őseik a hajdani magyar királyok idejében éltek, s a jobbágyságból, melybe az idők mostohasága folytán estek, szabad székelyek rangjára emelte őket. Látni való, hogy ez a rendelkezés »restitutio in integrum.« Csak a rend neve változott s lett a darabontból szabad székely. A lényeg a régi. Nem fizetnek semmiféle adót, sem tizedet, s háború idején jól felszerelten kötelesek hadba szállani. Egyszóval újra részeseivé válnak mindazon jogoknak és kötelességeknek, melyeket az országos nemesség, a »nobilitas regni« fogalmához szoktunk fűzni. Hogy e szerint a nemesi állapotban való létei is a hajdani