Századok – 1908

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Régi emlékek 1853–1870. Ism. Váczy János 264

•265 TÖRTÉNETI IRODALOM. -családi otthon a maga teljességében megtartotta még melegét s kedves bensőségét azon korban, a melyről Berzeviczy emlékezik, ;s ezt a családi együttérzést s a fejlődő gyermekekre tett hatását az ifjabb nemzedék előtt feltárni annál vonzóbb, minél nagyobb változáson ment át azóta társadalmi életünk. A szabadságharcz elzúgása óta az októberi diploma megjelenéséig közéletünk dermedtségbe volt sülyedve ; de midőn az 1861-iki országgyűlés látható eredmények nélkül szétoszlott is, »mindig láttuk, vagy legalább sejtettük a hajnalt.« Berzeviczy serdülő korának emlékei épen az ébredésnek, a szervezkedésnek gyümölcshozó éveire mutatnak, a mikor —mint írja — »megint szükség volt azokra a hazafiakra, a kik az elnyomatás ideje alatt tétlenségre voltak kárhoztatva ; a mikor mindnyájan telve voltunk nemes idealismussal és optimismussal, bíztunk bölcseinkben, és nem hittük, hogy valaha csalódhassunk intézményeinkben és — önmagunkban.« S bár kétségkívül ez idők emlékei beszélnek hozzánk legközvetetlenebbűl Berzeviczy könyvében ; a mit születéséről, nemzetségéről, kivált atyjáról s baráti köréről, továbbá családja tagjairól elmond is, egyaránt felhasználhatja a történetíró genealógiai s korrajzi tekintetben. Az 1848/49-iki események hatása, a miről Berzeviczy csak szüleinek s rokonainak visszaemlékezései után szólhat, nem mondható kedvezőnek Sáros vármegyére, az író családjának ősi fészkére. Berzevicze közel esett Schlick és a honvédek küzdelmének színhelyéhez, Branyiszkóhoz ; a Berzeviczy család átszenvedte e küzdelem minden aggodalmát, az oroszok elől való menekülés minden izgalmát s a prédáló császári sereg sanyargatásait. De még 1849 őszén visszatérhetett kipusztított ősi fészkébe s remegve várhatta a rémuralom kegyetlenkedéseinek hírét, kivált Dessewffy Arisztidről, a ki csak pár hónappal azelőtt esküdött hűséget Szinyei Emmának, az író nagynénjének. Néhány becses .adatot föl is jegyez Berzeviczy e hős férfiú utolsó- napjairól, a melyeknek emlékezete ép oly fölemelő, mint megható. A mint az író saját emlékeiből merített adatokat mondhat •el, azonnal érezzük sorain azt a közvetetlenséget, természetes melegséget, a mely fiúi kegyeletét oly vonzóvá teszi. Neveltetésének, első benyomásainak rajza magában véve is érdekes olvasmány ; de még becsesebb, ha történelmi szemüvegen át nézzük, hogy egy derék magyar nemes család mikép nevelte falun gyermekeit ; mikép iigyekezett a szomorú közállapot lehangoltságával megküzdeni s a jobb jövő reményét a serdülő gyermekekbe •oltani. Mondanunk is fölösleges, hogy e rajz nemcsak az író életére nézve, de a korszellem fejlődésére nézve is tanulságos. A Dessewfiy Gyula kezdeményezésére megindult mozgalom, a