Századok – 1908

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Régi emlékek 1853–1870. Ism. Váczy János 264

•266 TÖRTÉNETI IRODALOM. mely a héthárs-vörösalmai ütközetben elvérzett honvédek emlékének megörökítését czélozta, ébresztette föl a vármegyei birtokos családok nagyobb fogékonyságát, mely többé sohasem lankadt. Uj kedv, új élet fuvalma volt érezhető. A Szózat és Нутпш fölzendült a sokáig összecsukva tartott ajkakon, előbb csak a családok körében, később nyilvános összejöveteleken is. Titokban folyt az előkészület Kazinczy születése százéves fordulójának megünneplésére is ; azután a gazdasági egyesületek szervezkedtek, de a Sáros megyében alakult ily egyesületnek alapszabályait nem erősítette meg a kormány. Az 1860-iki farsang a magyar viseletet újra feltámasztotta, de a katonaság beavatkozása nem egy helyt meggátolta a jókedv nyilvánulását. Lőcsén, beszéli az író, szintén bált akartak rendezni ; de a megyefőnök az utolsó pillanatban minden okadás nélkül betiltotta. Erre gr. Csáky Tivadar az egész báli közönséget meghívta magához Hotkóczra, hol a hangulat nagyon emelkedett volt. A második csárdást hirtelen pokoli zaj szakította félbe ; a teremnek be nem zárt ajtaját fejszékkel és puskaagygyal betörték, s egy szakasz zsandár, két század gyalogságtól kisérve, szuronyszegezve rontott a tánczosok közé »a törvény nevében csend, semmi ellenállás !« kiáltozások között. Elképzelhetni, micsoda ámulatot és felháborodást keltett ez az embertelenség, a mely még folytatódott azon intézkedésben, hogy az egész társaságnak azonnal el kellett hagynia a hotkóczi kastélyt, csoportokra oszolva. Pulszky Gézát és Bujanovics Sándort pedig bokán felül érő hóban szuronyok között kísérték Szepesváraljára, majd Lőcsére. Híre járt, hogy az összes jelenvoltakat politikai hatóság elé idézik ; de ez elmaradt. A Széchenyi emlékére megkezdett dombhányást, a miből Sáros is kivette a maga részét, szintén eltiltotta a hatóság, valamint az eperjesi gazdasági egylet ülését is szétugrasztotta. Az efféle hatalmi önkénykedés nem kitörő haragot, hanem humorba olvadt kaczajt keltett sokfelé, és a népdal változtatva szólalt meg : Cserebogár, sárga cserebogár. Mikor száll el a kétfejű madár? A megindult megyei tisztújítástól az eddig félve ápolt remények teljesülését várhatták. Berzeviczy apja és rokonai előkelő szerepet vittek Sárosban, most is a vármegye élére állottak, s megkezdődött az a mozgalmas korszak, mely az író életében és családjában is mély nyomokat hagyott. A politikai események hátterében, a melyet Berzeviczy mindig élénken s — hogy úgy mondjuk — bizonyos nemes realismussal rajzol, az ő gyermeki benyomásai, örömei, kedvtelései, házi,