Századok – 1908

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Régi emlékek 1853–1870. Ism. Váczy János 264

TÖRTÉNETI IRODALOM. Berzeviczy Albert. Régi emlékek, 1863—1870. Budapest, 1907. Révai és Salamon kny. 8-r. 314, 2 1. Mostanában kevés emlékirat jelenik meg nálunk. A nagy idők szereplői lassankint elköltöznek sorainkból, vagy pedig, ha élnek is, nem kívánják elhalványodó emlékeiket fölidézni. Azok pedig, a kik az ötvenes években élték gyermekkorukat, egyrészt még közelebb vannak hozzánk, hogysem emlékezésök bizonyos történelmi zománczot nyerne ; másrészt az 1848/49-iki szabadságharcz utáni kort mintha nem tartanák méltónak, hogy adatait a visszaemlékezés világa mellett a mai nemzedék előtt feltárják. Lehet, hogy e téves felfogásból kell magyaráznunk az emlékiratok gyér voltát. Berzeviczy Albert könyve, melynek czímét e sorok élén találja az olvasó, fényes példa e téves felfogás czáfolatára. Az író 1853-ban született, s mikor a politikai események már nagyobb hullámokat vetettek is, még csak 10—12 éves gyermek volt, s mégis a mit emlékeiből előad, mindvégig leköti figyelmünket. Szívesen követjük őt kis korától kezdve fejlődése folyamán, mert Berzeviczy színes rajzban tárja elénk mindazt, a mi fogékonyságát megragadta, a mi szivében drága emlék gyanánt él, s a mi a kor szellemére is ottan-ottan élénk világot vet. Czélja, mint maga írja, a mult század ötvenes-hatvanas éveinek érzelemvilágáról oly képet rajzolni, a mely egy felvidéki nemes család életét örökítse meg, a mely családnak több tagját magával sodorta a szabadságharcz, s a nemzeti ügynek később is hűséges ápolója volt. Másfélül társadalmi és művelődési állapotunk az utolsó félszázad alatt fölötte nagy változáson esvén át : »a múltnak ez a megrögzítése« e szempontból is érdeklődésre tarthat számot. Azonban bevallja az író, hogy »első sorban érzelmi indítékok« vezették tollát Arany Jánosként »azokkal időzni, a kik másszor voltak« ; hogy emléket állítson azoknak, a kik összeforrtak szivével. Ide járul az a körülmény, hogy a falusi élet, a