Századok – 1908

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - VIII. A magyar léhen és holden - I. közl. 245

MŰVELTSÉG TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK, 259 metek voltak mindenütt. A bányászat körébe tartozó műszók és a .szerszámok nevei tehát mind németek. Csakis a sóbányák művelői voltak mindig magyarok, s így csakis az itt használt szók magyar eredetűek. Idők folytán egyes bányavárosok teljesen megmagyarosodtak s a tisztán német bányamívelők közé is sok magyar keveredett. Ezek a magyar bányászok a német műszókat és a német szerszámneveket mind átvették, s bár némileg a saját nyelvükhöz idomították azokat, azért mégis meglátszik rajtuk az eredetük, ^agybánya és Felsőbánya magyarosodtak meg legelőször ; követték őket Offenbánya, Abrudbánya, Körösbánya, Kisbánya s az erdélyi bányák általában. Ezeknek magyarrá tevésében nagy része van Fráter Györgynek. Mikor I. Ferdinánd király Erdélyt átvette, az odaküldött királyi biztosok maguk jelentik, hogy a bányavárosokban már a magyar elem uralkodik. Fráter György ugyanis nemcsak a városi tanácsokból távolította el a németeket, de a bányák vezetését is kivette kezükből s mindannyit magyar kézre bízta. így azután a bányavárosokban olyan magyar világ támadt, hogy még a régi német följegyzéseket, bányakönyveket és bányarendszabályokat is megsemmisítették. A királyi biztosok 1552-ben már egyet sem találtak azokból az erdélyi és az Erdélyhez tartozó bányavárosokban. Pedig — írják a biztosok Nagybányáról — az egykori német világot hirdetik az aknák német nevei, a miket a mostani magyar bányászok eltorzítva használnak. A német szerszámneveket használják kivétel nélkül a magyarok is, csakhogy a magok módja szerint. Ha a középkori kiváltságleveleket olvasgatjuk, miket az Anjouház királyai és a későbbi királyok a bányavárosoknak adtak, a fentebbi megjegyzésről hamarosan meggyőződhetünk. Alig van ugyanis olyan kiváltságlevél, a miben egy-két magyarrá vált német bányászati szót ne találnánk. Ezen szók közül a középkori oklevelekben leggyakrabban a lében szó fordul elő. Ulászló király 1496 máj. 17-én kiállított oklevelében a Thurzóknak megengedi, hogy »officina vulgo zagerhutten<<-t (azaz saigerhütte-t) állítsanak fel. Ugyancsak Ulászló 1498 évi oklevelében előfordul az ősrégi lachter szónak magyar alakja : a láktor és a lachtor,2

) a mi. három budai rőfnek megfelelő mérték volt. Gyakran szerepel a régi iratokban a geng szó, a min 1) Közös p. ü. lt. fasc. 13231. Erdély számadásai 1552—1553. »Von derkwerken und camer in der Hungrisch-Neustadt.« Ebben olvasható a fentebbi megjegyzés az aknák nevéről : »welche namen — írják a biztosok —die hungern auch jetzo zum tail in irer sprach, doch verkert brauchen, wie sie sonst auch Schacht, Stollen, huttman, haspler, treiber, genge, erzt, gefert, strie], und fast allen zeug der zur perkwerkarbait, schmelzen und pochwerken gehört, nit anders, dann teutsch nennen können.« -) U. o. mindkettő. Münz und Bergwesen, fasc. 15257. 1498. ápr. 27. »pro defossione unius Lachtor«, valamivel alább pedig »laahthor.« Ugyanitt 17*