Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

SZAMOSKÖZ Y MŰVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 233 В 90. ut ille olim Capuae deliciis enervatus, iste multis fretus viribus, in Capitolio prandebit. В 90. Princeps Illustrissime, quantumlibet te illis arctissimo foedere adjungas, quorum fiducia . . . В 90—91. illis non fungorum more capite se totos tegere, non umbracula pileorum lateque patentes causiarum lacinias gestare (quibus uti omnibus fere ubique hodie mos est), sed pulverem et solis aestum omnesque eastrenses molestias perferre, est necesse. Deinde vide mihi ingentem ubique regnare habendi sitim, immensam avaritiam, pecuniaeque per fas et nefas congerendae Studium, adeo ut alter animam etiam venum exponeret, si licitatorem inveniret. Si quibus messet . . . Láthatólag ugyanazt a szöveget használta В, mint M. Csakis azok a változtatások vannak jelen, melyek Bethlen Farkas dolgozása módjából folynak; sohasem másolja szó szerint kútfőit, még a szétdarabolt szövegek egyes mondatainak sem kegyelmez, a constructiókat, vonzatokat, grammatikai és stiláris viszonyokat megváltoztatja, s így a kútfő eredeti szinét legtöbbnyíre letörli. Megjegyezhetjük, hogy a habendi sitim kifejezést véletlenül helyesen vette át a feldolgozásból, míg M habentem sitim-je Weidenfelder hibájából származhatik. 3. Ámbár В és IVf egyaránt Szamosközy végleges feldolgozásán alapulnak, az eredeti Szamosközy-szöveget csakis IV! tartja fen. Itt tekintetbe kell vennünk, hogy Bethlen Farkas önálló munkát írt, melyhez Szamosközy iratait nagyobb mennyiségben ugyan, de csak ép úgy használta, mint akár Istvánfíy, Pethő Gergely, De Bry, vagy Decsi munkáit, azaz czélja nem volt az említettek történeti müveinek változatlan fentartása, hanem azokat saját czéljaihoz képest átalakította. Innen van, hogy az egész couleur locale-1, a mit az illető kútfőkben a szerzők életére vagy korviszonyaira talált, könyörtelenül eltávolította, a mint természetesen nem is mondhatta, hogy Báthory Zsigmond 1594 juniusi gyulafehérvári beszédét hallotta ő, Apafi Mihály tanácsosa, — mint erről már előbb szóltunk. Weidenfeldernek ellenben nem volt más czélja, csak az előtte levő szöveg lemásolása, és ezt becsületesen, tehetségéhez képest elvégezte ; elkövetett hibáit elég könnyen felismerhetjük az NI és A másolatokon. Legyen szabad megemlítenünk itt, hogy Bethlen Farkas műve távolról sem tartja fen az elveszett, de tőle átírt kútfőket tudományos használatra alkalmas formában. Láttuk, hogy az IVI szövegének alapjáúl szolgáló munkát mennyire széttördelte, összefüggéséből kiforgatta, e mellett azonban bizonyos tendentiától sem volt ment. Zamojszki minden tekintet nélkül jellemzi levelében a Habsburg-ház és a németek önző politikáját, hitszegéseit,