Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

228 SZKKFŰ GYULA. 492 Kendius et ejus....493 imponebat : 68è—69я. 494 aut cicadarum.... adspirabant : 70a. Mindezen helyeken В és IV1 szó szerint megegyeznek, a mennyire a többszörös másolás és a nyomtatástól létrehozott eltávolodás megengedi. Feltehetjük ugyan, hogy Bethlen ugyanazt a szöveget használta, a melyről később Weidenfelder másolt; de ezt feltéve is tekintenünk kell, hogy Bethlen szövegét előbb Keresden, azután a keresdi kiadásból Nagyszebenben kinyomatták, s így feltétlenül változást kellett szenvednie — ugyanígy Weidenfelder maga is rosszul másolhatott s M készítője szintén — s innen kellett a kisebb eltéréseknek származniok. Különben e kimutatás eléggé megvilágítja Bethlen barbár munkáját : a rendelkezésére álló szöveget teljesen széttördelte, hogy saját dispositiójához alkalmazhassa, e mellett azonban IVI szövegéből nagyon sokat kihagyott, s nem épen a legértéktelenebb dolgokat. Egészben véve a III-ik kötetnél ez a főforrása ; mellette nagyon csekély mértékben Szamosközy és Jacobinus, nagyobb mértékben Baranyai Decsi ma ismert munkáinak használatát mutatja a kötet. Baranyai Decsi munkájának 1594-ről szóló részét teljes egészében ismerjük és megállapíthatjuk, hogy a hol Bethlen M-et használja, ott sehol sem egyezik meg Decsi vei. Különben is Bethlen Decsitől nem Erdély belső eseményeinek leírását, hanem a csatarajzokat és a némettel, főként a törökkel való tárgyalásokat kölcsönzi, míg az 1594 év belső történetére M-et használja. Baranyai Decsi megírta az 1594 év történetét, ezt ismerjük, s IVI szövege ettől teljesen eltérő, nem is szólva arról, hogy míg Decsi Báthory Zsigmond udvari historiographusa volt, addig IVI állandóan támadja Báthoryt s lapokon át jellemzi hitszegését és kegyetlenségét, a melylyel a főurakat tönkretette. így kettős okból : a szövegek összehasonlításából és a két mű tendentiájából kizártnak kell tartanunk M-re vonatkozólag Decsi szerzőségét. Mindkét szempont vizsgálata egészen más eredménynyel járt Szamosközy re nézve. Szamosközynek az 1594 év történetét tárgyazó munkája nem maradt reánk, csakis jegyzetei ismeretesek Szilágyi Sándor kiadásának IV. kötetében, — a mikre nem lehet nagyon támaszkodni, mivel későbbi feldolgozásában aligha !) ragaszkodott azon szélső igazmondáshoz, mit ott nyilvá') Itt és a következőkben Szamosközy tendentiája és felfogása érintésénél nem fogom minden egyes esetben Szamosközy müveiből ismertetni ezeket, hanem általánosságban utalok értekezésemre (Adatok Szamosközy István történeti munkáinak kritikájához. Bp. 1904), valamint Bagyary Simon művére (A magyar művelődés a XVI—XVII. században Szamos-