Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

224 SZEKFÜ GYUI.A. és hiábavaló munka volna minden előmunkálat nélkül l

) a kézirat stílusát (mely a XVI. század második felében dívott humanista stylus) a meglevő munkákéval összehasonlítani, hogy erről le kell mondanunk, annyival inkább, mert bizonyos, hogy Weidenfelder egészen véletlenül, tudományos meggyőződés nélkül tette oda Böjthi nevét. Weidenfelder könnyelműen kimondott véleményét eltávolítván utunkból, minden előítélet nélkül vizsgálhatjuk a kéziratos történeti munka szerzőségét az ugyanily tárgyú, rendelkezésünkre álló munkák tartalmával és szövegével való egybevetés útján. A kézirat 180 negyedrét lapon az 1594 év erdélyi eseményeinek egy részét írja le. Előadását az 1594 juniusi gyulafejérvári országgyűléssel kezdi, a következő módon : »Sigismundus Bathori Princeps Transsilvaniae, cum tartari Hungáriám ingenti multitudine oppressissent, nihil vei turcarum multitudine vei rascianorum clade deterritus, consilium a turcarum insidiosa amicitia deficiendi majori studio quam antea etiam urgere non desistit ; quam sententiam ita constantia animi roboraverat, ut nulla re quantumvis infessa (így) a proposito deterreri potuerit. Id quo commodius perfici posset, paucis a conventu Thordensi interjectis diebus, Albam iterum conventum extemporalem indicit« . . . így 1594 juniusától kezdve folytatja az előadást 1594 augusztus 8-ig, Báthory Zsigmondnak Kolozsvárra való bevonulásáig, mire két hét múlva történt a tanácsurak kivégeztetése. A 90a lapon így fejeződik be a munka : »solenni pompa in urbem introduxerant, moxque alii post alios ad aucupandam gratiam (ut sunt aularum proclives ad ostentandum animi) officii gratia frequenter il Ii apparere.« Ezután áll a Finis szó ; de egészen világos, hogy Weidenfelder tette oda ; az eredetiben nem lehetett, mert könnyen látható, hogy jelenlegi alakjában mind eleje, mind vége hiányzik. A most idézett kezdő sorok Báthory Zsigmond elhatározásáról, az előző tordai gyűlésről, a tatár és rácz küzdelmekről szólnak, mind oly dolgokról, a miket most nem beszél el, de már el kellett beszélnie. A munka töredék voltára utal a 14a lapon »Carillius sacerdos, cujus supra meminimus.« Ez az előbbi említés nincs meg M-ben ; ugyanígy (226) elbeszéli, hogy Szinán terve az erdélyiektől túlságos sokat követelni »quae supra memorata sunt«, a mi szintén hiányzik. A vég hiányát bizonyítja a mű nagyon gyakran előkerülő tendentiája : I) U. a. 371. 1. a stilus-öbszehasonlítás előfeltételéül constructiók és más stilisztikai jelenségek történetét és statisztikai lexikális segédeszközök használatát követeli. Nálunk a XVI. század történetírói közt csakis Szerémiről és Forgáchról van ilyen kísérlet.