Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

SZAMOSKÖZ Y MÜVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 225 kimutatni Báthory Zsigmond meggondolatlanságát, melylyel az országot végveszélynek tette ki, és kegyetlenségét, melylyel a békepárt főurait kivégeztette, ehez pedig épen az augusztus 8-ika után történtek a döntők. A munka elején és végén csonka tehát, viszont a 180. lapon nagyon bőven tárgyalj a a két hónap történetét, bár sok előbb történt eseményt is az itteniekkel összefüggésben mond el. Szerzésének idejére a következő adatokat szolgáltatja. A legkésőbbre mutató adat Székely Mózes halálára vonatkozik : »missus erat ad eos Moses Zekelius, vir egregie militaris ac bellicis laudibus Celebris, is qui decennio post Principatum Transsilvaniae frustra arreptum cum vita pariter amisit« (42a). Tehát feltétlenül 1603 után írta a szerző. A legkorábbra mutató adat teljesen az események korában élő szerzőre mutat. A juniusi fej érvári gyűlés leírásánál Báthory Zsigmond beszédét így vezeti be : »Senatoribus multaque nobilitatis frequentia stipatus in hanc sententiam verba fecisse audivimus.«1) Fontos még a következő mondat : »Enim vero hac tempestate (1594 után) toto fere quinquennio status reip. Transilvaniae visus est multo maxime miserabilis« (696) továbbá a cyprusi érsekről szólva : »quid profecerit bonus vir, ас quo tandem eventu in pátriám vei alio remigraverit, ingentes christiani orbis motus, qui postmodum secuti sunt, famam itineris actorumque ejus obscurarunt« (466). Ezekből láthatjuk, hogy a szerző 1599, illetőleg 1603 után írta munkáját, de nem sokkal később, mivel már 1594-ben oly korban kellett lennie, hogy az országgyűlésen a fejedelem beszédét hallgathatta. Az audivimus szó nem követeli, hogy ekkor már bizonyos állásban kellett volna lennie ; maga megjegyzi, hogy a fejedelem körűi nagyon sok nemes ember tolongott, hogy hallgassa. Ennyi positivumot tudván a szerzőről, vizsgáljuk meg munkájának az 1594 év történetét tárgyazó többi művekhez való viszonyát. Itt első sorban Bethlen Farkas művét kell tekintenünk. M szövegének legalább két harmadrésze szó szerint megvan B-ben, nem ugyanoly sorrendben, sőt nagyon is felforgatva, de mégis egészen világos a szó szerint való átvétel. Bethlennek főforrása a III. kötethez az a szöveg volt, melyet M tartott fen számunkra, önkényt jöhetne az a gondolat, hogy esetleg M szövege készült B-ből kivonatolás és a sorrend megzavarása által ; ezt azonban kizárja egyrészt előbbi eredményünk a szerző korára nézve (1594-ben már élt), másrészt az, hogy В sokkal rövidebb, sokat kihagy IV1 szövegéből, még pedig bizonyos tendentia ]) Mindkét részletet Bethlen Farkasnál is megtaláljuk, de В kihagyta Székely Mózes halálának anticipálását, valamint »fecisse audivimus« helyett •>fecit«-et ír : В 233. és 245. 1. SZÁZADOK. 1908. III. FÜZET. 15