Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

SZAMOSKÖZ Y MÜVE AZ 1594 év ESEMÉNYEIRŐL. 223 adja elő, s a mely szerinte nem lehet Gyulafi Lestár műve. »Allein es wird darinn des Gyulafi in solchen Ausdrücken gedacht, dass ich nicht glauben kann, er selbst würde so von sich reden : Missus ad eum ( Joannem Zamoscium, regni Poloniae cancellarium) Eustachius Gyulafius, vir amplissimae prosapiae, bene litteratus, et in obeundis legationibus prudens et industrius. Indessen hat Wolfgang Bethlen dieses Werk nicht wenig genützet. Weil er aber manches verändert und verkürzet vorträgt, besonders in der Rede, die Alexander Kendi an die versammelten Stände zu Thorda 1594 hielt, so wäre diese anonymische Geschichte, bei einer kritischen Ausgabe der Bethlenischen Geschichte unentbehrlich.« A Seiverttől itt idézett hely Gyulafiról, kéziratunk 146 lapján megvan, továbbá Seivert megjegyzi, hogy a szöveg Báthory Zsigmondnak Kővárból való visszatérésénél szakad meg, — így bizonyos, hogy Weidenfelder másolatával szószerint megegyező szöveg volt Seivert kezén, de természetesen Weidenfelder Böjthi-conjecturás czímlapja nélkül, ezért mondja Seivert anonym-nak. A Seivert tulajdonában volt kézirat eltűnésén Szabó Károly sajnálkozott Gyulafi műveihez írt bevezetésében (Mon. Hung. Hist. SS. XXXI. köt. 9. 1.), különben ő sem tartotta Gyulafi szerzőségét lehetségesnek, hanem Szamosközyt sejtette szerzőnek. így tehát Böjthit a szerzőséghez Weidenfelder juttatta, még pedig a stílusbeli hasonlóság alapján. A stilus összehasonlításából következtetni valamely mű szerzőjére ma is gyakran előfordul, de a történeti methodologiának nem épen osztatlan helyeslése mellett. Bernheim általánosan elfogadott kézikönyvében erélyesen tiltakozik a stilus-összehasonlításból vont következtetések ellen, mikor nincs elég segédeszközünk annak megállapítására, vájjon az egyéninek tartott stílusbeli dátumok valósággal egyéniek-e, s nem találhatók-e más egyének ugyanily műfajba vágó műveiben, vagy nem az illető korbeli általános nyelvhasználat tulajdonságai-e.1) Egyes korszakokban nagyon kevéssé individuális a stilus ; ilyen korszaknak tartja Bernheim a középkort, de ilyennek kell tartanunk a humanismus korát is, eldarabolva egyrészt nemzetek szerint, másrészt a szerint, melyik classikus írót utánozzák az illető szerzők. A XVI. századbeli magyar humanisták közt nem tarthatjuk könnyű dolognak stilus-összehasonlítás útján pl. Oláh Miklós és Verancsics, vagy Böjthi, Istvánffy, Baranyai Decsi, Szamosközy munkáinak egymástól való megkülönböztetését ; a jelen esetben is oly fárasztó J) Ernst Bernheim : Lehrbuch der historischen Methode und der Geschichtsphilosophie, 3. és 4. Leipzig, 1903. 369. 1.