Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

222 SZEKFÜ GYUI.A. A megegyezik— lényegtelen hibák kivételével — M-mel. M pedig sokkal hosszabb mint A, az ez után való összehasonlításoknál csakis M-et fogom használni, s a folio és pagina jelzése mellől M-et el fogom hagyni, Bethlen Farkas Benkő-féle kiadásának III. kötetét pedig B-vel fogom jelezni. A kézirat, melyről Weidenfelder másolt, valószínűleg a Báthory Zsigmondról szóló narratio írójának írása, vagy vele közel egykorú lehetett ; erre mutat Weidenfelder kifejezése : »exscripta ex schedis vetustis.« Ez a kézirat elveszett, s így egyedül Weidenfelderre (illetőleg ennek M másolatára) vagyunk utalva. Első és legfontosabb kérdés, mely a legtöbb más kérdést magában foglalja, a szerzőség kérdése. A Weidenfeldertől elejére tett czímlap megadná a feleletet : »auctore Boithino«, ha nem tenné hozzá : »quod ex stylo hariolandum.« Weidenfelder czímnélküli kéziratból másolt, másolata élére saját véleményeként tette Böjthi nevét, kinek szerzőségét a stílus hasonló voltából következtette. A kézirat és Böjthi munkájának összevetéséből látható, hogy semmi sincs, a mi Böjthi szerzőségét követelné. Böjthi munkái közt soha senki sem említette ezt, arról sem tud senki, hogy Böjthi valaha megírta volna Báthory Zsigmond történetét, vagy tervezte volna megírását. Egyetlenegy említés van a Böjthitől megírt Báthory Zsigmond-féle történetről, de erről világos, hogy nem Böjthi tényleg megírt művére, hanem a Weidenfeldertől adott czímre támaszkodik, s ez Kovachich Márton György kézirata : a Bibliotheca manuscriptorum ineditorum,1) melynek 123a lapján ezek olvashatók : »Bojthini Caspar Pannonii historica narratio quorumdam gestorum Sigismundi Bathori Transylvaniae Principis. Habetur MSS. D. Cornides 880.« Azaz Kovachich látta vagy Weidenfelder másolatát, vagy ennek egy másolatát (úgy látszik, Cornidesnél), de mindenesetre olyan példányt, melyen rajta volt már a Weidenfeldertől készített czímlap, s csakis erre szószerint támaszkodva mondja Kovachich a kéziratot Böjthitől származónak. Hogy valóban csak Weidenfelder conjecturája volt Böjthi szerzősége, ezt bizonyítja Seivert az ő posthumus munkájában (Sechster Beitrag zur Gelehrten-Geschichte der Siebenbürgischen Unger und Szekler. Siebenbürgische Quartalschrift, VII. Jahrgang, 1881. 14—15. 1.), a hol megemlíti, hogy ismer egy G est a Sigismundi Bathori Principis Transilvaniae czímű csonka kéziratot, mely az 1593 és 1594 évek erdélyi történetét ]) Nemzeti Muzeum kézirattára : 208. Oct. Lat.