Századok – 1908
Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217
SZAMOSKÖZ Y MÜVE AZ 1594 ÉV ESEMÉNYEIRŐL. 219 melyek az egyetlen s azóta talán elveszett eredetit több példányban is fentartották. Különösen szerencsés helyzetben vagyunk az erdélyi történetírásra nézve, hol a szászok szorgalma aránylag erősen hátráltatta a régi anyag eltűnését. A másolat természetesen nem pótolhatja az eredetit, mégis tekintetbe kell vennünk, hogy a XVI. századról és nem korábbi időről, valamint hogy történeti munkákról és nem oklevelekről beszélünk. Ha egy XVI. századi történetíró elveszett munkájának két-három XVIII. századi másolatára akadnánk, nem volna nehéz megközelítőleg reconstruálni az eredeti szöveget. Egyes gyűjtemények, pl. Cornidesé a Nemzeti Muzeum kézirattárában, az eredeti darabokat a lehetőséghez képest minden tekintetben fentartották. Két nehézséggel mégis találkozunk. Egyik az, hogy a milyen sokat másoltak nálunk a XVIII. században és a következő század elején, annyira ismeretlen ez az anyag. A budapesti egyetemi könyvtár anyagán kívül csak a brassói Honterusgymnasium Trausch-gyüjteményéről készült modern katalógus,1) s így elég nagy fáradságba kerülhet a tárgyi szempontok nélkül, tervtelenűl összegyűjtött XVIII. századi gyűjtemények átnézése. A másik és nagyobb nehézség abban áll, hogy a XVIII. századi másoló nem mindig volt tudós ember ; az erdélyi szászok közt majd minden falusi tanítótól maradt fen másolatgyüjtemény, melynek darabjait a másoló, tudományos segédeszközök hiányában és gyakran tudományos előképzettség nélkül, tévesen határozta meg. így azután a katalógusokban sem lehet teljesen bízni, mert ezek ugyanannak tűntetik fel a darabot, a minek a másoló. E két nehézség mellett állanak a módszerbeli nehézségek. A Monumenta Germaniae Historica iskolájában véghezvitt ügyes krónika-reconstructiók csaknem kizárólag középkori anyagon történtek, a középkoron innen már nem ragaszkodnak az írók forrásuk szavaihoz oly szolgai módon, az interpolatiókat nehezebb felismerni, s általában az eredmény sokkal kétesebb, nem is tekintve, hogy a szöveg-kritikailag összehasonlítandó anyag lényegesen nagyobb az újabbkori történeti munkáknál, mint a vékony, szűkszavú középkori krónikáknál. Ilyen kétségek közt kisértjük meg egy, a XVIII. századból származó kézirat ismertetéséhez fogni. A Nemzeti Muzeum kézirattárának »492. Quart. Lat.«, jelzésű kézirata a következő czímet viseli : »Historica narratio quorundam gestorum Sigismundi Bathori fatalis olim Transilvaniae Principis, auctore Boithino ') J. F. Trauschs Handschriften-Katalog. Bearbeitet und ergänzt von Dr. Oskar Netoliczka. I—III. rész.
