Századok – 1908

Értekezések - SZEKFŰ GYULA: Szamosközy műve az 1594 év eseményeiről 217

218 SZEKFÜ GYUI.A. egyes tények szemügyre vétele. Első ezek között, hogy a XVI. és XVII. század török küzdelmei és a belső harczok aránylag megkímélték a meghagyott anyagot. Bizonyítja ezt Bethlen Farkas munkája, melyhez a XVII. század második felében még rendelkezésére állottak Brutus, Kovacsóczi, Baranyai Decsi és Szamosközy ma már egészben vagy részben elveszett munkái. A Thököly- és Rákóczi-féle küzdelmekben már valószínűleg nagyobb anyag pusztult el, ép azon területeken, melyeket a török nagyjában megkímélt és melyek legműveltebbek voltak : Magyarország északi és nyugati részein és Erdélyben. Különös és elszomorító jelenség azonban, hogy bár 1711 után az ország belsejében állandó a béke, az előző századok tudományos anyaga lassan bár, de folyton fogy. Azt hiszszük, hogy a Bethlen Farkastól ismert anyagot Cserei Mihály még láthatta, a félszázaddal később élő Benkőre már sokkal kevesebb maradt. És mégis milyen értékes anyag volt Bél Mátyás, Pray, Cornides, Kovachich, Benkő kezén, a minek ma már nyomát is alig találjuk. A XVI. század történeti productiójából a XVIII. és XIX. században sokkal több ment tönkre, mint a XVI. és XVII-ben, s hozzá kell tennünk, hogy a XIX. század kisebb szeretettel őrködött a reá hagyottak megtartásán, mint a XVIII. század. ' Ezen állítás bizonyítására csak arra kell gondolnunk, mennyi ismeretlen eredeti kézirata volt az erdélyi philohistorok társaságának, és mennyi munkát akart Benkő József eredeti kéziratokból kiadni, a miknek ma nyoma sincs.1) Hogy a XVI. század történetíróinak eredeti kéziratai előkerülhetnének, arra kevés reményünk van. Szerencsére máskép áll a dolog a másolatokkal. Ismeretes a XVIII. század historiographusainak csodálatosan nagy történetszeretete és ehez mért munkabírása, melylyel folio-kötetek dekasait töltötték meg történeti emlékek másolataival. A közlekedési viszonyok nehézségei, a birtokjogi fontossággal bíró levéltárak elzártsága, a magántulajdonosok szűkkeblűsége kényszerítették az embereket arra, hogy ha egyszer valamihez hozzájutottak, rögtön lemásolták, nem remélve, hogy még egyszer láthatják. így keletkeztek a nagy kéziratos collectiók, collectaneák, manuscripten-archivok, 1) Benkő : A magyar nyelven levő erdélyi históriai kéziratok. Megjelent a Hon és Külföld 1842. 46. sz. 1853-ban már Toldy Ferencz is megfeledkezett róla és mint ismeretlent adatta ki Üj Magyar Muzeum, 1853. I. 217. 1. Bruz Lajos által. Benkő itt érdekesen írja le Laskai János elveszett müve sorsát. Ő még 1761-ben az eredetiről készített két másolatot ; ma már nyoma sincs egyiknek sem, és Laskai Jánosról alig tudunk valamit. Benkő nagy gyűjteményét az oláhok tették tönkre 1849-ben ; a kéziratos és könyv-anyag barbár elpusztítását olv. Kemény Gábor : Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848—49-ben, 164. 1.