Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

206 SZENTPÉTER Y IMRE. Bármiként vélekedjünk is tehát különben a környezet hatásáról s a collectiv erők érvényéről általában, azt mindenesetre el kell ismernünk, hogy az egyéni erők is érvényesülnek, még pedig nemcsak akkor, ha irányuk a tömeges erők irányával egyezik, hanem azzal ellentétben is. Az utóbbi esetben leggyakrabban akként, hogy a tömeges erők irányára módosítólag hatnak. De meg különben is, a mit mi tömeges erőknek nevezünk, az nem egyéb, mint az egyéni erőknek gondolati egyesítése. A tömeg is egyénekből s a tömeg akarata is egyének akaratából alakúi. A tömeges erőt csak mi látjuk olyan egységesnek, holott a valóságban sok külön egyénnek akarata, sok külön egyéni viszonylatnak összehatása az, s csak gondolatunkban történik meg az egy fogalommá egyesítés. Sőt ne feledjük azt sem, hogy mikor a tömeg akaratáról, vagy általában nagyobb csoportoknak közös jellemvonásairól szólunk, akkor az ilyen megállapítások sohasem vonatkoznak a tömegnek minden egyes tagjára, hanem csak — mondjuk — a többségre. Ha pl. azt olvassuk valahol, hogy »a pártok fellélegzettek«, vagy »Florencz szörnyű naivsággal vallotta meg mindig guelf sympathiáját a francziák iránt« stb., akkor az ilyen megállapítások mindig csakis azon részeknek elhanyagolásával érvényesek, melyeknek jellemvonásai nem illenek az általánosítás útján nyert tételbe.1

) Hasonlóképen, ha tömegről és tömegjelenségről szólunk, akkor elhanyagoljuk azokat az egyéneket, a kik a tömeggel valamiféle ellentétben vannak. A tömegjelenségek megállapítása tehát bizonyos fokig önkényes fogalmi postulatum, míg az egyén mindenkor valóság, realitás, melynek érvényét és jelentőségét elvitatni semmikép sem lehetséges. A mi pedig a collectiv erők nyilvánulásának módját illeti, erre vonatkozólag azt találjuk, hogy a collectiv erők a legtöbb esetben csakis egyéneken át, egyéni tettekben nyilatkoznak. A személyekhez nem fűződő változások ugyanis nemcsak nem meríthetik ki a történelmi események egész összességét, hanem ellenkezőleg azoknak csak' kisebbik részét teszik. A legtöbb tör') Simmel id. h. 24. 1. A példák is tőle valók.