Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDU ALIS 1ÍS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 205 val, tartalma a tömeg akaratának tartalmával megegyezik. Ez esetben a kiválóbb egyéniség, mint Bourdeaunál láttuk, nagyobbfokú energiájával a tömeg által létrehozott események siettetőjévé is válhatik, lényegileg azonban semmi egyéb, mint a tömeg eszméinek kifejezője. Erre kettős ellenvetéssel felelhetünk. Először is, hogyan kell képzelnünk azt az esetet, mikor a tömegnek akarata valamely kiváló egyénnek akaratával nem egészen egyezik ? Mi fog ilyenkor történni? Az egyén törekvése saját akaratának keresztülvitelére teljesen hatástalan lesz e ? Igaz, hogy akaratát a tömeg akaratával szemben nem tudja keresztülvinni, a míg a két akarat iránya ellenkezik, de vájjon csakis úgy történhetik-e meg a kiegyenlítődés, hogy az egyén akarata föltétlenül alárendelődik a tömeg akaratának, s nem lehetséges-e, hogy a tömeg akarata módosúl valamiképen a vezető egyén akaratának hatása alatt ? Tudjuk, hogy egy új, az óvilági sülyedésből megváltó vallás számára elő volt készítve a talaj, s Jézus tanainak sikere már eleve biztosítva volt. Az új-platonikus iskola tanításai egyfelől, az elnyomott társadalmi osztályok lelkiszükséglete másfelől már nagyjában az irányt, a csapást is megjelölik, a melyen a fellépő új vallásnak majd haladnia kell. De ki hiteti el azért velünk, hogy ha Jézus helyett más hirdetője lép föl az új vallásnak, ennek igéi nyomán ugyanaz a vallás és ezzel együtt ugyanaz a történelmi alakulás keletkezik, mint a Jézus igéi nyomán. S a kettő közötti különbség előidézője mi lehet egyéb, mint az egyéniség? Vagy van-e valaki, a kit teljesen meggyőzne az az állítás, hogy az egyébként ugyanazon korban fellépő Luther és Kálvin vallásának különbsége tisztán a német és a svájczi viszonyok különbözőségéből fakad, s az alkotók egyéniségének semmi köze a dologhoz ? Alig hiszszük, hogy ezt a nélkül állíthassa valaki, hogy az igazságtól jó messzire el ne távozzék. Azt pedig hiába hozza fel valaki, hogy a mi az egyéniségek különbségének látszik, az is csak azon viszonyok eredménye, melyek közt az egyén fejlődött, tehát az egyén is csak a collectiv erők visszatükröződése. Ez lehet az egyéniség fejlődésének magyarázata, de alapjában semmit sem változtat azon a tényen, hogy az egyéniség megvan és a történelmi események alakítására hatása van.