Századok – 1908
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193
INDIVIDU ALIS 1ÍS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 201 szakokat, vagyis nagyjában ép olyan történetei ír, mint akármelyik más történetíró. Vagy pl. Barth is abban a vázlatban, melyet collectiv történetpbilosophiája I. kötetének végén (377. ésköv. 11.) a saját rendszere szerint felfogott történelemről nyújt, alig mond olyat, a mi az eddigi, kárhoztatott történeti felfogástól eltérne s a miért érdemes volna a történetírásnak eddig követett alapelveit felforgatni. Ugyanazt a történeti fejlődést tünteti fel ő is, a melyet az individuálisnak bélyegzett történetírás általában fel szokott tüntetni. Bizonyíthat-e ez a körülmény mást, mint azt, hogy a mint nincs és nem is volt soha történetírás, mely az absolut, rideg individuális felfogás álláspontjára helyezkednék, ép úgy nincs oly collectiv történetírás sem, a melynek sikerülne az individuális elemeket a történelemből teljesen kiküszöbölni. A collectiv felfogás hirdetői ezt szintén kénytelenek beismerni. Mindnyájan, még a legtúlzóbbak is kénytelenek itt-ott engedményeket tenni az individuális elemek javára. Nemcsak Lamprecht s a nagymértékben higgadt Barth kénytelen minduntalan ily engedményeket tenni az individuális elemeknek a történeti eseményekben való érvényesülésére nézve, hanem ezt teszi még a túlzó Bourdeau is, mikor többek közt elismeri, hogy a nagyhatású történeti individuumok, az u, n. nagy emberek siettetik a köznek, a tömegnek munkáját (207). De az efféle engedmény azért egyáltalában nem gátolja a collectiv felfogás híveit annak kimondásában, hogy az individuum jelentősége a történelemben —• semmi ! Mert úgy áll a dolog, hogy az individuális elemek jelentőségét elismerő kijelentések a collectivista elméletekben csak ott és csak olyankor fordulnak elő, a mikor a tények kézzelfoghatósága már semmikép sem engedi meg a kitérést. De ezek a — mondhatni — ad hoc engedmények nem érintik a lényeget s nem módosítják az egész elméletnek azt az alaptételét, hogy a történelemben csakis a collectiv jellegű tények bírnak jelentőséggel. így azután a collectiv irány híveinél nem egyszer előforduló utalás, hogy hiszen a collectiv elmélet is helyez súlvt az individuális elemekre, nem igen vehető komolyan. A míg az elmélet egészben véve olyan intransigens állásponton áll, addig az ilyesféle hivatkozások csak annál szembeszökőbbekké teszik a collectivism^ túlzásait.
