Századok – 1908
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193
INDIVIDU ALIS 1ÍS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 199 Az igazi, tudományos történetírás, a mióta ilyenről csak szó lehet, sohasem helyezkedett olyan szélső individuális álláspontra, a milyennek a történettudomány eddigi irányát a túlzó collectivista felfogás feltünteti. A történettudomány sohasem hirdette, de még kevésbbé követte azt az elvet, hogy a történelem csakis kizárólag az individuális, elkülönzött tények halmazata volna, a mely tények között semmi összefüggés, semmi magasabb egység nem lenne megállapítható. Hasonlóképen nem hirdette soha azt sem, hogy a történeti események létrehozása tisztán, kizárólag és mindig csak individuális erőknek volna tulajdonítandó, s a közösségek egyesített erőinek, a collectiv munkásságnak végképen semmi hatása sem volna a történelemben. Igaz, lehettek és voltak is túlzók, kik a történet elméletében ilyen szélsőségeket hirdettek,1 ) sőt még a kiválóbb történetírók egyikénél-másikánál is találhatók olyan nyilatkozatok, melyekből ily szélső individuális felfogásra lehetne következtetni. Egészben véve azonban a történettudomány sohasem tüntette fel ideál gyanánt a teljesen individuális irányt, és sem tudatosan, sem öntudatlanul nem iparkodott soha ilyen absolut individualitásra. Az ókor történetírói, a kiknek munkásságára az utókor egyáltalában helyezett valami súlyt, ép úgy nem tudtak s nem akartak ebbe a szélső individuális irányzatba belesülyedni, mint a középkornak bármelyik valamirevaló krónikása, vagy bármelyik újkori történetíró, foglalkozzék bár a történetírásnak akármely ágával. Mindegyiknek munkájában van valami általánosságra törekvés ; mindegyik iparkodik az individuumot a közösséggel valamiféle kapcsolatban feltüntetni, s egyik sem foglalkozik az individuummal csakis kizárólag magáért az individuumért, teljesen elszakítva azt a közösségtől. A történetírás úgy, a mint a gyakorlatban, a valóságban mindenféle túlzó elmélet ellenére is mutatkozik, sohasem állott az absolut Individualismus alapján. A történetírás általános iránya annak a több ezer éves múltnak, melyre a történetírás visszatekint-1) Előkelő historikusoknál is találunk ilyen, singularis-áiláspontú nyilatkozatokat ; így pl Meyernek idézett munkájában, vagy Rickert Grenzen der naturwissenschaftlichen Begriffsbildung oz. művében.
