Századok – 1908
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193
198 SZENTPÉTER Y IMRE. Ez az egyetlen lehetséges tudományos álláspont, melyet a collectiv irány hirdetői szerint a történetírásnak elfoglalnia szabad. Az ellenkező felfogás, mint a tudománynyal ellenkező, tarthatatlan. Már pedig a történetírás egészen a legújabb időkig, t. i. a collectiv irányzat fellépéséig, ezt az ellenkező felfogást vallotta, mondja a collectivista elmélet. »Lehet-e a singularitás elve magában véve tudományos ? ez a döntő kérdés. És én e kérdésre az eddigi történettudománynyal elhntétben határozott nem-mel válaszolok« — mondja Lamprecht e tárgyú egyik vitairatában. !) A collectivismusnak ezen röviden összefoglalt rendszeréből mindenekelőtt is ez az utolsó tétel ragadja meg a figyelmet. Nyilvánvaló, hogy az egész elmélet itt, ebben a kijelentésben csúcsosodik ki. A collectiv irány rendszerének éle a történettudománynak eddig követett, helytelen alaptétele ellen, a singularitás, vagy másként : a szélső individualitás elve ellen irányúi, s abból meríti jogosultságát, hogy a singularitást mint a történetírásnak eddigi alaptételét támadja. A történettudomány e szerint eddig abban az óriási tévedésben volt, hogy kizárólag az egyesre, az egyénire helyezte a súlyt. Azt hirdette, hogy a történelem csupa individuális jellegű események lánczolata, s épen ezért a történeti kutatásnak tehát kizárólag az individuumok működésére kell irányulnia, általános, typikus jellegű eseményeket pedig nem kell keresnie, mert ilyenek egyáltalában nincsenek is a történelemben. Barth ennek az iránynak egyik jellemző képviselője gyanánt fel is hozza M. Lehmann-1. Ha ez az állítás valóban igaz volna, s ha a történetírásnak egészen a legújabb időkig valóban a singularitás elve lett volna az alaptétele, akkor — minden egyebet mellőzve —• alapjában jogosult lenne az új irány támadása. A történettudomány azonban ezt a vádat a leghatározottabban kénytelen magától elutasítani. A collectiv történeti felfogás nyilvánvalóan tárt kapukat dönget, a mikor ez ellen a szélső individuális álláspont ellen indít háborút. Ed. Meyer : Zur Theorie und Methodik der Geschichte (Halle, 1902) cz. művében idézve. (11. 1.)
