Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDU ALIS 1ÍS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 197 kutatására törekszik, s hogy ennélfogva történeti törvények egyáltalában nincsenek is (5—6). Egészen másban rejlik a különbség a történelem és a természettudományok között ; t. i. abban, hogy míg a természettudomány általában a nemmel, vagy a fajjal foglalkozik, addig a történelem a faj fogalmának keretén belül a társaságot vagy a társadalmat vizsgálja s az emberi társaságoknak változásait kutatja (4). Ezen társaságok pedig a létért való küzdelemben a természet elleni harczra közös érdekek által egyesített embereknek kisebb-nagyobb csoportját jelentik (3). Mindazt, a mit a történelem elénk tüntet, a történelmi állapotokat és mozgalmakat, a társaságok, vagy másként a tömegek idézik elő (217) a maguk egyesített, collectiv erőivel és munkásságával. Ennek következtében az egyén, mint ilyen, nemcsak hogy nem lehet tárgya a történelmi vizsgálódásnak, hanem még az is kérdéses, hogy az egyénnek, így az u. n. nagy embereknek is egyáltalában van-e bárminemű befolyásuk a történeti események alakítására (217). Maga Barth ugyan e ponton némileg engedékenyebbnek mutatkozik, de a collectivista irányzatnak szélső képviselői, a milyennek Barth L. Bourdeau-t idézi (205), a ki mellé azonban a modern sociologusok legnagyobb részét oda lehet állítani, kétségbe vonják, hogy az egyes embernek bármilyen szerepe lehetne a történelem folyamának irányításában. A történelem —- Bourdeau szerint — nem ismer hősöket. Az u. n. nagy emberek tisztára csak a tömegnek köszönhetik nagyságukat, mert az emeli fel őket. Az igazi hős, a kit minden másnál inkább kell tisztelnünk, az a névtelenek tömege (205). A tömegek functiói szabják meg a történeti események irányát, a melyen az egyes ember mit sem változtathat (208). A történetírás feladata tehát épen ezért nem lehet más, mint az emberi társaságoknak s azok változásainak kutatása (4), a történetbölcseleté pedig —• mint a történetíráshoz képest az általánosításra törekvés tekintetében magasabbrendű tudományé — a társadalmi formák typusainak megállapítása, s a különböző formáknak egy közös fogalom alá helyezése (8). Más szóval tehát a történetphilosophia semmi egyéb mint sociologia (10), s így a történetírás csupán a sociologiának alsóbbrendű, előkészítő tudománya.