Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDUÁLIS ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 195 nálunk ez alkalommal megint a régi, rideg, kezelhetetlen alakban mutatkoztak. Lehet-e az ilyen, a kölcsönös megértés lehetőségét már eleve kizáró támadás mérlegelésénél sikerről vagy sikertelenségról egyáltalában szólani ? Sok mindenről esett szó azon a pécsi congressuson a történelem-tudománynyal kapcsolatban, a mint ezt a congressus tárgyalásairól nem régiben megjelent napló tanúsítja.1

) A történet-elméletnek a sociologia újabb fellendülésével kapcsolatban felmerült vitás kérdései mind megpendültek itt. De a legnagyobb nyomaték, a mint ez természetes is, mégis az egyéni és a tömeges, az individuális és a collectiv történeti felfogásra esett. A történettudomány hagyományos irányának támadói és védelmezői egyaránt többízben szóba hozták ezt, a nélkül természetesen, hogy ennek a sokat hánytorgatott s most váratlanúl előrántott kérdésnek tisztázására akár pro akár contra valami jelentős momentum merülhetett volna fel. A kérdésnek higgadt, tudományos megvitatására ez az alkalom túlságosan rossz volt. Ennek a kérdésnek múltja és jókora irodalma van. És talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ma már — nem ugyan a politikai agitáczió szérűjén, hanem a komoly tudományban — meglehetősen győzedelmeskedett is a higgadt, az ellentéteket kiegyenlítő álláspont. Nagy eltérések vannak ugyan még a különböző felfogások között, de a lényeget illetőleg a főellentétek mégis körülbelül kiegyenlítődtek. Az alábbiakban erről a mindinkább erősbödő kiegyenlítő álláspontról akarjuk a kérdést tőlünk telhetőleg megvilágítani. J) A szabad, oktatás. A magyar társadalomtudományi egyesület közleményei, II. Budapest, 1907. — Ez a napló érthetetlen okokból csupán azokat a fejtegetéseket és felszólalásokat közli, melyek a congressust rendező egyesület szellemének megfelelnek. Az ellenkező irányú fejtegetésekről csak annyiban veszünk tudomást, a mennyiben a replikákban hivatkozás történik reájuk. Akármi volt is a közlés ezen módjának az oka, az eljárás semmiesetre sem helyeselhető, s nem számítva az önálló felolvasásokat, az egész kiadvány értékét és használhatóságát nagyon alászállítja. Hogyan értékelhessük a védelmet, ha a támadásról jóformán semmit sem tudunk meg ? Legalább tartalmilag kellett volna közölni a mellőzött fejtegetéseket. 13*