Századok – 1908

Értekezések - LUKCSICS JÓZSEF: Uski János veszprémi püspök Zsigmond király diplomatája 1

USKI JÁNOS VESZPRÉMI l'ÜSPÖK. 11 A mikor pedig Zsigmond Budán, 1424 junius 28-ikán Erich dán, svéd és norvég király, s Henrik, Adolf és Gerhard holsteini grófok között a Schleswig miatt támadt viszályban itél, a jelenvoltak sorában Uski János ó-budai prépost szerepel.1) Életének legfőbb működése és diplomácziai tevékenysége azonban csak az 1425 év folyamán kezdődik, a mikor Zsigmond hozzáfog olasz politikájának keresztülviteléhez. Zsigmond király már az 1412 év tavaszán foglalkozott azon gondolattal, hogy személyesen megy Olaszországba. Szándéka volt, hogy novemberben birodalmi gyűlést tart Frankfurtban, a honnan koronázása végett Aachenbe tér ; innen német csapatokkal délre akart vonulni és Felső-Olaszországban egyesülni a magyar sereggel, mely 1412 őszén Friaulból Velenczét támadta volna, és így Rómába indulni. A római zsinat tárgyalásaiba beleavatkozni szándékozott és az egyházszakadás megszűntével a koronázás kérdését elintézni. E vállalatot a László nápolyi király és magyar trónkövetelő ellen vezetett hadjárat fejezte volna be. Ezen tervet azonban részint a zsinatnak 1413 február 10-ikén történt feloszlatása miatt, részint más okokból elejtette. A konstanzi zsinat vége felé ellenben újra felelevenítette s 1417 november 5-ikén elrendelte, hogy két nagy császári pecsétet2) készítsenek. Nem lehetetlen, hogy szándékában volt, hogy a november 11-iki conclavéból kikerülő pápát maga kiséri Rómába. A viszonyok 1418 elején a vállalat keresztülvitelének kedveztek. A nyugati nagy egyházszakadás megszűnt, miután Y. Márton pápa, mint általánosan elismert egyházfő, szent Péter trónját elfoglalta. Január 24-ikén Zsigmondnak királylyá választását helybenhagyták, s V. Márton határozottan kijelentette, hogy őt méltónak tartja a római császári koronára, melyet kezéből elfogadhat. E közben még Zsigmond 1411 julius 9-ikén történt szerencsétlen lemondása a császári koronáról is érvénytelenné vált.3) De a törökök beütései Zsigmondot sürgősen Magyarországba szólították, a hol a következő években tartózkodott, mert részint a huszita zavargások, melyek Venczel halála után Csehországban feléledtek, részint az Ulászló lengyel királylyal és Witold litván nagyherczeggel, nemkülönben a német választófejedelmekkel, főleg brandenburgi Frigyessel támadt viszályai elfoglalták. ') Altmann, nro. 5894. — V. ö. A veszprémi püspökség római Oklevéltára, III. Bevezetés, X. LXIX. ') »Duo magna sigilla imperialis maiestatis.« — Deutsche Reichstagsakten, VII. 294. 3) Deutsche Reichstagsakten, X. 1. (Gotha, 1900.) 1. és köv. 11.