Századok – 1908

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Ernyey József) - Vjesnik hrvatskoga arheološkoga društva 181

TÁRCZA. 185-Chroatia, Rama, Servia stb. országokra nézve nem volt külön koronázás, hanem egy actussal, a Szent István koronájával való megkoronázással az illető király ezek királyává is lett ; csak Kálmánt koronázták Dalmáczia meghódítása után, kevéssé megbízható források szerint, dalmát királylyá, különben a legcsekélyebb nyoma sincs a külön koronázásnak. Ezt 1091—1207-ig Horvát-Dalmátországra nézve a fentebbi adatok megczáfolják. II. Endre fia Béla is »dux et rex junior Croatiae, Dalmatiae, Sclavoniae« s valószínűleg ezen országok királyává is megkoronázták, ifjabb fiát Kálmánt pedig 1213-ban Halics (Galiczia) királyává tette és megkoronáztatta, miről maga Kálmán 1240-ben így ír : »obtento ex indulgentia sedis apostolice diademate, in regem Galicie fecisset coronari.« Tehát voltak külön koronák. A boszniai királyok 1377—1463-ig külön boszniai koronával koronáztattak. I. Mátyás Újlaki Lőrinczét boszniai királylyá koronáztatta (1471), de e híradás a királyi kinevezésre vonatkozik, mert a koronázás Jajcában 1472-ben történt. Újlaki mint »dei gratia rex Bosnae« 1472 máj. 7-én Budán oklevelet ad ki »sigillo nostro quo ut rex Bosnae utimur.« Tehát a magyar király mellett volt külön megkoronázott boszniai király. Korvin Jánosnak a királyválasztás előtt megígérték, hogy ha magyar királylyá nem választatnék meg : »ne regii nominis honore et titulo careat, in regem Bosnae eligatur. . . atque post illíus futuri regis coronationem, tertio aut quarto die immediate sequente, infallibiliter et ipse honorifice ac solemniter, per eundem futurum regem, ut moris est, coronari debeat.« Tehát ez szokásban volt. 1526-ban az elégedetlen horvátok Frangepán Kristóffal élükön, Ferdinándot Bosznia királyává akarták kikiáltani, mert ez Horvátországhoz tartozik. Mindez Timon álláspontját megczáfolja. Ezek szerint a Szent István koronájával való koronázás egész a mohácsi ütközetig nem vonatkozott a »regna socia et partes adnexae«-re, és nem helyes magyar részről a XVI. sz. utáni rendelkezéseket a régibb időkre is vonatkoztatni. Hogy 1526-ig hogy gondolkoztak erről a horvát urak, kiderül 1527 ápr. 27-ikén Cetinában tartott gyűlésökön Ferdinándhoz intézett iratukból : »post discessum regis nostri ultimi Zvonymer dicti, liberó arbitrio se coadiunximus circa (tehát nem sub) sacram coronam regni Hungáriáé, et post hoc nunc erga Majestatem vestram.« — 5. Klaic : A horvát királyság a XV-ik században és a XVI-ik század első negyedében. (129—147. 11.) Velencze és a törökök hódításai ezen korban. Megállapítja az értekező az egyes bánságok területét és a megyék határait ; szól Horvát-Dalmátországok ezen időbeli kormányzásáról, a bánokról (banus totius Sclavoniae, banus Dalmatiae et Croatiae), ezen bánságoknak 1476-ban történt egyesítéséről, a vicebánokról, az országos gyűlésekről (diaeta, diaeta generalis, congregatio generalis, conventus generalis), ezeknek hatásköréről és a