Századok – 1908

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Ernyey József) - Rad jugoslavenske Akademije znanosti i umjetnosti 186

186 TÁRCZA. magyar országgyűléshez való viszonyáról, a magyar királyoknak ezekre küldött oratorairól és a szlavón királyságnak a magyar országgyűlésekre 1442-től fogva kiküldött követeiről (nuncii, oratores regni Sclavoniae), a horvát rendeknek egyes esetekben a magyar országgyűléseken való tömeges megjelenéséről, Horvátország, Dalmáczia és Szlavónia legrégibb czímereiről, végre a horvát közigazgatásról ezen korban ; megállapítja a vármegyéket, ezeknek változó kiterjedését, az örökös grófságokat és külön bánságokat s ezek kiterjedését, a zenggi kapitányok sorát stb. — 6. Krnic Bogolyub : Zágrábi oklevél a vámmentességről 1482-ből. (159—164. 11.) A zágrábi polgároknak IV. Béla vámmentességet adott, de a püspök, káptalan, bánok, főurak ez ellen sokat vétettek, a miből sok per támadt. Erre vonatkozik az itt közölt oklevél, mely Tkalcic nagy művéből (Monum. Zagrab.) hiányzik. — 7. Barle Jankó : Tkalcic Iván történetíró nekrologja. (165—171.11.) — 8. Brunsmid : XIV—XV-ik századbeli magyar pénzleletek Daruvár, Pakrác és Nasice vidékén. ( 184—187. 11.) — RAD JUGOSLAVEXSKE AKADEMIJE ZNANOSTI I UMJETNOSTI. 160. 162. köt. Zágráb, 1905. — 1. Horváth Károly : Zakmárdi János. (160. köt. 55—115. 11.) Ősei Szatmár megyéből költöztek Horvátországba 1568-ban. Ez a János köznemesből báróságra küzdötte fel magát ; jelentékeny szerepet játszott Horvátország kulturális és politikai történetében a XVII. században. Latin költeményeket, jogi és történelmi munkákat is írt ; nevezetes az Apologia comitis Nicolai Erdődy. Meghalt Zágrábban, 1667 julius 2-án. Egykorú arczképe megvan Varasdmegye gyűléstermében. Élettörténetét megírta Kukuljevic is az Arkiv IX. kötetében. Horváth Károly ezt helyesbíti és bővíti. —->- 2. Surmin György : Gáj hírlapjainak kezdete. (162. köt. 110—134. 11.) Adatok Horvátország kulturális történetéhez az illyrismus korában, 1832—1843-ig. — LETOPIS MATICE SRPSKE. Szerk. Savié Milán. Üj vidék, 1905. I—VI. füzet. — 1. Ruvárác Hilárion : Adatok Szerbia történetéhez. (1—11. 11.) öt kétes helyet, várat, zárdát állapít meg. Legfontosabb Szerb-Novigrád vára, melyet 1567-ben Verancsics Antal említ először. Ez a mai Kladovo helyén állott, mit sok adattal bizonyít. A törökök építették Szeverin vár lerombolása után. — 2. Ivics Alexa : Mikor és kitől kapta Vukcsics István boszniai vajda a »Szent Száva herczege« czímet ? (80—94. 11.) Egykorú oklevelek és történetírók adatai alapján kimutatja, hogy Vukcsics sem V. Miklós pápától, sem III. Frigyes császártól, sem a boszniai királytól nem kapta e czímet, hanem 1449-ben a török szultán adta neki, hogy a boszniai királyságtól való elszakadásra bírja és ennek pusztulását előmozdítsa. Velencze -ezért be is vádolja Vukcsics Istvánt a magyar király előtt 1455-ben, hogy a czímet a töröktől elfogadta. MAKGALÍTS EDE.