Századok – 1908
Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Ernyey József) - Vjesnik hrvatskoga arheološkoga društva 181
184 TÁRCZA. javára kiadott oklevelében újra meg van e formula is. Vannak más indiciumok is a koronázásra 1108—1207-ig. Az 1185-iki spalatói zsinat irataiban ez áll : »Bela III. Hungarie regnum gubernante ac domino Henrico (Emerico) filio eius eo vivente coronato.« Ha ez magyar királylyá való koronázására vonatkozott volna, a dalmát püspököknek semmi okuk nem lett volna ezt külön kiemelni ; a horvát-dalmát királylyá való koronázást pedig szükséges volt III. Bélának hangoztatnia, hogy biztosítsa jogait ezen országokra, melyeket 1180-ban Komnen Mánueltől szerzett vissza. Ezt a feltevést megerősítik két 1194-iki zárai oklevél következő szavai : »regnante domino nostro Bela invictissimo Hungarie, Dalmacie, Rameque rege, et Henrico (Emerico) filio eius bis coronato Dalmatiam et Chroatiam feliciter gubernante«, — és »regnante domino nostro Bela serenissimo rege Hungarie, Dalmatie, Chroatie atque Rame, et Almerico (Emerico) filio eius swper Dalmatiam et Chroatiam.« Annak, hogy Imre kétszer koronáz tassék Magyarország királyává,' nem volt értelme ; valószínűbb, hogy 1185-ben horvát, 1194-ben magyar királylyá koronázták. Imre mint király, izgága öcscsére Andrásra való tekintettel, kiskorú fiát Lászlót megkoronáztatta, a miről Tamás spalatói főesperes azt írja, hogy Bemard (spalatói érsek) a király meghívására Magyarországba utazott »ibique cum aliis praelatis ecelesiarum regni Hungáriáé regis filium coronavit« és a királytól sok ajándékkal kitűntetve tért vissza egyházába. Talán az esztergomi érsek magyar, azután Bemard horvát királylyá koronázta a kisdedet, míg kétszer koronázott (bis coronatus) apját annak idején külön koronázták meg. Erre a feltevésre jogosít Tamás fenti szövege s Bemard kitűntető meghívása, hazabocsátása és a »coronavit« szó. Mindezekből azon hypothesis állítható fel, hogy Almustól és Kálmántól fogva II. Andrásig a magyar királyok külön horvát királyokká koronáztattak. Mi történt e tekintetben 1207 után, nem tudjuk ; de úgy látszik, a külön horvát koronázás az aranybulla után. 1222-ben megszűnt és a »cum autem ad vos coronandus advenero« formula is eltűnik a délvidékre vonatkozó oklevelekből. Valószínűleg a horvát urak közömbössége okozta a horvát koronázás elhagyását. Erre mutat a következő eset : II. Ulászló kis fiát Lajost, 1509 márcz. 11-én Prágában cseh királylyá koronázták, de a cseh rendek követelték 1518-ban, hogy újra jöjjön Prágába és tegye le az esküt a cseh alkotmányra ; a magyarok azt mondták, hogy ez esküt Budán is leteheti, de a csehek erre sehogy sem álltak rá, mert akkor az ő utódai is így akarnának cselekedni és a cseh királyság is úgy járna mint Dalmáczia és Horvátország, és vazallus országnak néznék Csehországot is, és e rossz szokásból baj származnék, melynél nagyobb és rosszabb nem lehet.« Tehát a csehek szerint maguk a horvátok okai a külön koronázás elmaradásának. Timon szerint Dalmatia,
