Századok – 1908

Értekezések - LUKCSICS JÓZSEF: Uski János veszprémi püspök Zsigmond király diplomatája 1

USKI JÁNOS "VESZPRÉMI PÜSPÖK. 3 János esztergomi érseknek bemutatta. Sokan azonban kétségbe vonják, hogy a prépostság a királyi kegyúri jog alá tartozik. Uski a bemutatás kétes érvényességét pápai megerősítéssel pótoltatta. Folyamodványában a pozsonyi prépostságot azon az alapon kéri, hogy IX. Bonifácz nemrég felhatalmazta, hogy a pécsi prépostság és a budavári plébánia mellett még más egyházi javadalmat is elfogadhasson, melyet egyidejűleg három éven át megtarthat. Uski, noha három oly egyházi javadalom birtokában volt, mely külön-külön mind residentialis kötelezettséggel járt, nem hagyta el a királyi udvart, hanem Zsigmond egyházpolitikájának sugalmazója lett. Neki tulajdoníthatjuk Zsigmond érzelmeiben a nagy változást IX. Bonifácz pápa iránt,1

) a ki László nápolyi király magyarországi törekvéseinek felkarolásával a magyar egyház elpártolását elősegítette. Zsigmond 1403 augusztus 9-ikén Pozsonyban kelt rendeletével hazánkban a pápa joghatóságát felfüggesztette, a nélkül, hogy a hozzátartozó ügyek elintézésének módjáról rendelkezett volna. Fogyatékos királyi tekintélyének megszilárdítására, hatalmának gyarapítására s jövedelmeinek növelésére a szakítás kedvező alkalmat nyújtott, mert szabad kezet adott a királyi kegyúri jog kiterjesztésére. Mivel ez az ország rendeinek hozzájárulása nélkül nem történhetett, Zsigmond a tervbe vett reformot az 1404 április végén tartott országgyűlés elé terjesztette s a rendek beleegyezésével rendeletet bocsátott ki, mely Magyarországot a római szentszéktől függetleníti.-) E rendelet szerzője Uski János, kinek egyházjogi felfogását ez élénken megvilágítja. A bevezetésben azokról a panaszokról szól a király, melyeket egyházi és világi alattvalói gyakran emeltek a hullásoktól szenvedett nyomorgatások, károk, sérelmek, egyházi büntetések és külföldi bírák elé idéztetések miatt, mely zaklatások következtében javaikat, szabadságukat és jogaikat végső veszedelem fenyegeti. A közelmúlt zavarok idején maga is tapasztalta, hogy a bullások és mások, az apostoli szék tekintélyének örve alatt, őt a királyi méltóságról letaszítani s az országot és koronát másra átszármaztatni iparkodtak, mi által teljes tönkretételére törtek. Ezt tovább nem tűrheti, annál kevésbbé, mert nem illő, hogy annak a pápának engedelmeskedjék, a ki a király alattvalóit azok jóléte és bék.'je ellenére »álnok fondorlatokkal, titkos cselvetésekkel illeti émi-nyilt sérelmekkel bántalmazza.« Ennélfogva »az összes főpapokkal, főurakkal, zászlósokkal, nemesekkel és l) V. ö. Karácsonyi czikkét : Századok, 1890. évf. 494. 1. a) Fraknói id. m. 302. és köv. 11 1*