Századok – 1907

Történeti irodalom - Persián Kálmán: Kemény János fejedelemsége. Ism. –ch –e 941

•941 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kemény János fejedelemsége. Irta Persián Kálmán. Kolozsvár, 1907. Stief Jenő és társa kny. 8-r. 52, 2 1. Kemény János személye és fejedelemsége, Szilágyi Sándor nagyobb tanulmánya óta >) történetíróink állandó érdeklődésének tárgya. Fokozzák ezt az intensivebb levéltári kutatások folytán újabban napfényre kerülő okiratok is, melyek Kemény egyéniségének nem egy vonását, fejedelemségének nem egy eddig homályos részletét világítják meg, vagy esetleg épen ellenkezőleg, bonyolultabbá teszik, önéletírásáról már Deák Farkas kimutatta, hogy irányzatos mű, melynek adatait némely tekintetben csak kritikával lehet használnunk ; míg Szilágyi Sándor arra az ellenmondásra figyelmeztette a kutatókat, mely Kemény tényleges szereplése, sőt önéletírása és főleg Bornemissza Pállal folytatott levelezése közt észlelhető. Kétségtelen, hogy Kemény nem tartozik a könnyen megérthető jellemek közé ; általában véve rokonszenves egyéniség, s ebben bizonyára Gyöngyösi Phoenixének is van része, — de nem elég következetes és nem elég határozott. Fejedelemségének története ezt mutatja. Az előttünk fekvő művecske szerzője tehát nehéz feladatot választott dolgozata tárgyáúl, s ez a kidolgozáson meg is látszik. Kezdő író lévén, nem tud a mélységekbe hatolni, hanem a felszínen marad. Bőségesen idéz az okiratokból, de elmulasztja az idézetekből a következményeket levonni. Kemény fejedelemségének eseményeit, az u. n. külső történetet különben nagy szorgalommal állította egybe az eddig megjelent adatokból, sőt saját levéltári kutatásai alapján néhány kevéssé jelentős adattal is járúl Kemény fejedelemsége történetéhez ; egészben véve azonban dolgozata nem jelent haladást a Kemény-monographiák sorában. Stilusa elég gondos, bár keresi a szóvirágokat. Egy helyt (4. 1.) pl. így ír : »Erdély olyanná lett, mint egy száradó fatörzs, mely egykor hatalmas ágait szétterjesztve uralta a zöld mezőt, míg egy erős fejszecsapás utat nyitott az éltető nedvnek, s ha hajtott is korhadó tövéről tavaszkor egy-egy zöldelő ágacskát, többé ki nem virult soha.« Komoly tudományosságra törekvő munkában az efféléket kerülni kell. Tárgyi tévedéseket nem vettünk észre a dolgozatban. —сн —Е. ') Budapesti Szemle, 1860. X. 21. és köv. 11.