Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Halmágyi István naplói és iratai. Ism. Gálos Rezső 929

TÖRTÉKET! IRODALOM. 935. ezt igazolja, Segner, bár együgyű adatokkal, de valótlannak mondja azt, épen úgy, mint a héber rokonságot, mely ellen — s ez érdekes most, Fiók Károly értekezését olvasva — a törzsfők neveit veti fel czáfolatűl. A »legprobabilisebb opinio« szerinte az, hogy a magyarok »ex Tartaria trans mare Caspium sita« jöttek ide. Ismeri — közvetve bár — Konstantinos és Leo adatait s Szenczi Molnár Albert véleményét a magyarokról (564—566. 1.) ; de a mi legérdekesebb, ismeri 1753-ban »Philippus Johannes Strahlenberg nevű svecus« adatait is, ki a szibériai provinciákról írott könyvében a tatárokat (e néven talán a mongolokat érti) hat osztályba, s az első osztályt hét nyelvre osztja. Ezek : 1. Finni, 2. Wogluvitii in Ugoria, 3. Morduini in Mordua, 4. Szepemissi (Szádeczky szerint : cseremissi ; talán inkább ceremissi, ceremissi ?) in Casan, 5. Permecki vagv Sudacki in gross Permia, 6. Votiaki in Yiatka. Halmágvi feledi a hetediket megemlíteni, de így folytatja : »Ezektől mondja a magyarokat kijötteknek lenni.« A második csoportba sorozza a törököket és a krimi tatárokat. íme egy ma is elfogadható csoportosítás, melyből csak a lappok és az osztjákok hiányzanak. Közölt szóegyeztetései jórészt nem állják meg a sarat ; hanem azért kár volt Szádeczkynek a teljes szójegyzéket nem közölni, mikor a közölt vogul egyeztetés mégis olyan sikerült. Halmágyi tehát már tud a magyarnak arról a rokonságáról, melyet a tudomány mai állása is elfogad. Hogy hisz is benne, azt bizonyítja az a sok idézet, a mit naplójába fölvesz, s az, hogy Segnerrel erről is gyakran beszélget. Irodalomtörténeti adalékai közül két anekdotát akarok kiemelni, mint érdekes vonásokat a mesék vándorlásának történetéhez. Az egyiket az 574. lapon olvastam. Egy odatévedt magyar, Záhodi (az 582. 1. szerint és talán inkább : Závodi) hazudozásairól szólva eszébe jut, hogy ez is »sok egyéb dicsekedéssel is teljes, mint Dósa, midőn Bécsbe a császár sövényéhez kötötte lovát és a császárné sajttal, kenyérrel és borral kínálta.« Ez a följegyzés könnyen érthetővé teszi, a mit Garayról följegyeztek, hogy az Obsitos megírása után ismerkedett meg az élő obsitossal. Ügy lehet, egy vándorló adoma jutott el a nép szájára, Halmágyi naplójába, Garay költeményébe. A másik ismert adoma, mit némelyek (így von der Leyen müncheni egyetemi tanár) Nagy Frigyesre vonatkoztatnak. Égy Harun-al-Rasid-szerű anekdotáról van szó. A királv megtalálja egy alvó katonájának zsebében a katona anyjának levelét, melyben sajnálkozik, hogy fiának pénzt nem küldhet. De ott van a jó