Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Halmágyi István naplói és iratai. Ism. Gálos Rezső 929

•932 TÖRTÉNETI IRODALOM. A napló következő részének Hadik András, Mária Terézialegendás hírű tábornoka — ekkor már Erdély kormányzója — a középpontja. Vele — Buccow után — a magyarok korszaka virradt föl. Azok után az igazságtalanságok után, melyek a szászok és magyarok megadóztatásában a legkirívóbbak voltak (Halmágyi n. 121. 162. stb. 11.), nem csoda, hogy Mikes Antal Hadik magyar beköszöntőjének hallatára sírva fakadt. Nem is csalódtak benne. Az a szeretet, melylyel naplóírónk róla mindvégig beszél, épen oly meghatóan bizonyítja ezt, mint intézkedései mind, egytől-egyig. A túlkapásaiban mind messzebbre menő Ernst ezredest koriátok közé szorítja, a Rednik gör. kath. püspök kineveztetése ellen lázongó Majort megdorgálja, Huttert, Buccowék egyik creaturáját bepanaszolja az udvarnál. A criminalis commissiót munkásságának befejezésére annál inkább szorítja, mert — mint Halmágyinak mondja — a »coactus« katonaságtól amúgy sem sokat vár. Mikor pedig a commissió a vizsgálatot befejezte, akkor »ő felsége kegyelmességéhez illendőbbnek Ítélné, hogy minden accusatusoknak amnestiát és gratiát adni méltóztatnék.« A királynő így is itélt. S ha némelyek azt hirdették, hogy e szerint a sok költségbe került criminalis commissio kiküldetésének semmi értelme sem volt, Halmágyi nem késik erre naplójában megjegyezni, hogy elég haszon, ha a criminalis commissio ez eredménye által Buccownak a magyarokra tett vádaskodásai a királynőnél igaztalanoknak bizonyultak. (259. 1.) Ez is Hadik érdeme ; sikerült Buccow rosszakaratú politikájának s különösen azoknak a ravasz fondorlatoknak, a melyekkel a mádéfalvi veszedelmet kihasználni törekedett, véget vetnie. Mikor pedig 1766 szeptember-havában a határőrséget, főleg a székely limitanea militiát megvizsgálja s a székely huszárokat megdicséri, ezzel azt az ellenszenvet is megszüntette, melylyel a székelyek a gubernium iránt joggal viseltettek. Halmágyi viszonya Hadikhoz a legjobb volt. Hadik igen szépen viselkedett a kormányszék kitűnő hivatalnokával szemben ; magánügyei, betegsége iránt is érdeklődött. Viszont Halmágyi —- bár szokott elfogulatlanságával nem tagadja Hadik intézkedéseinek lassúságát (284. 1.), késedelmességét (296. 1.) — tudja, hogy »bölcsességével és egyenességével megoltá azt a nagy tüzet, a mely Buccow alatt gerjedett vala«, tudja, hogy »csendes, jámbor, egyenes úr.« Családját, különösen leányát, a szép Lubomirski herczegnét is gyakran emlegeti, majdnem annyiszor, mint azt, hogy Hadik »jóféle, csendes, kegyes, egyenes, munkás ember«, a kit egész Erdélyben nagyon szerettek, s elhelyeztetésekor »még a parasztság is csaknem sírva kérdette tőlem is, igaz-é?«