Századok – 1907

Értekezések - KROPF LAJOS: Régi utazók Magyarországon 921

RÉGI UTAZÓK MAGYARORSZÁGON. 927 Tafur ezután meglátogatta Korfut, Kréta szigetét, bejárta a Szentföldet, Egyptomot, járt Konstantinápolyban stb. Meg akarta látogatni a nagy tatár khánt is, és fölkeresni Pap (Preszter) Jánost is birodalmában, de lebeszélték merész tervéről s azért hajón visszatért körülbelül azon az úton, a melyen jött, Velenczébe, hol elbeszéli az ünnepélyeket, melyek alkalmával a herczeg (dogé) kiment a Bucentauruson az ádriai tengerre s ezt gyűrűvel eljegyezte. Tafur azt beszéli, hogy a templomba menet Zsigmond császár rendjelét viselte (yo traya la devisa del emperador Segismundo) és találkozott több úri emberrel, kik ugyanazzal voltak földíszítve. Ezután ismét beutazta Olaszországot, átment az Alpeseken Németországba, megfordult Brabantban, Bruxellesben, Brüggében, visszament Németországba, járt Strassburgban, Norimbergában stb. míg végre Boroszlóban találkozott Albert császárral, ki a lengyel királylyal épen háborúban volt, s a kinek fényes kíséretében utazónk magyar urakat is említ. Albert nagy kitüntetéssel fogadta Tafurt és három rendjellel díszítette föl : a magyar sárkány-rendjellel (que es de Ungria), az osztrák sas-rend jelével és a cseh »törülköző« rendjellel (el Tusenique, que quiere dezir tovaja, que es de Bohemia), mint azt hidalgónk nevezi. A háborúnak főoka — szerinte — az özvegy császárné (Ciliéi Borbála), Albert anyósa volt, egy igen kéjsóvár nő (fué duefla muy libidinosa), !) ki kincseivel elillant és átszökött a lengyel királyhoz. Vándorlásai közben Boroszlóból Bécsbe (Viana) érkezett Tafur, hol meglátogatta a császárnét, Zsigmond császár leányát, egy igen csinos, jól kifejlődött (alta de cuerpo) nőt. Van egy kis fia (de ez csak később, 1440 február-havában jött a világra), a ki jelenleg (agora) Magyarország királya, és két 12—15 éves leánya. »És mivel férje — írja Tafur — a sárkány-rendjelet (el devisa del dragon) adta nekem, ő a saját rendjelével, melyet keblében viselt, ajándékozott meg, mert ez volt az ő apjának jelvénye, és őt (a császárnét) illette a jog, azt adományozni (ella me dió la suya propria que traye en los pechos, porque aquella fué la devisa de su padre, é á ella pertenesçie de darla).« Tafur Pétert tehát háromszor díszítették föl a sárkánv rendjellel. Utazónk elbeszélte a császárnénak a legújabb híreket férjéről, és Izabella (Erzsébet) különösen megörült annak a jó hírnek, hogy nemsokára vége lesz a háborúskodásnak és békére lépnek a lengyel királylyal. Tafur még sokat beszél el az osztrák fővárosról, továbbá a szép Laxenburgról, hol néhány napig tartózkodott, és azután egy lovaggal, ki már járt volt hazánkban, a Duna mentében (por la rivera del !) Ezzel megegyezik Aeneas Sylvius jellemzése is róla.