Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

ANJOUK ÉS "SVITTELSBACHOK. 911 fia Zsigmond és a magyar király egyik leánya között.1

) Az 1375 évben fényes társaság gyűlt össze Brünnben. Űgv látszik, ott voltak az összes császári és magyar királyi családtagok, kiknek tudtával és jelenlétében — másként a dolog nem is gondolható — Magyarország és Lengyelország főméltóságai : Telegdi Tamás esztergomi érsek, Demeter erdélyi püspök és kanczellár, László opuliai herczeg, Csáktornyai Laczkfi István erdélyi vajda, Szepesi Jakab országbíró, Sendivoj, Kis-Lengyelország kapitánya, és Weissenburgi Bartos, Kujávia kapitánya, becsületszavokra, a szent evangéliumra tett eskü alatt fogadták, hogy a házasságot Zsigmond és Mária közt, mihelyt annak törvényes ideje elérkezik, consummáltatják, és hogy még nyolczvan főúrtól hoznak hasonló kötelességet vállaló leveleket.2) — Erzsébet császárné 1377-ben hozta Nagyszombatba tíz éves fiát Zsigmondot, a brandenburgi markolábot fényes kísérettel, és ott — minthogy a gyermekek már elérték a kellő kort — eljegyezték őt a nyolcz éves Máriával az egyház színe előtt, Nagy Lajos király, a két Erzsébet királyné s számos magyar, lengyel és cseh főpap és világi főúr jelenlétében. Anyja ott is hagyta Zsigmondot a magyar királyi családnál — magyar szóra és további nevelésre.8) Az egyházi szertartást bizonyosan De-Surdis János végezte, minthogy ez időben ő volt az esztergomi érsek. Noha az agg császár nem jelent meg Nagyszombatban, látjuk az előadottakból, mennyire szivén viselte a családi összeköttetést a magyar királyi házzal. A lakodalmat ugyan nem érte meg. Meghalt 1378 decz. 29-én azzal a reménységgel, hogy Lengyelország végre is visszakerül a Luxemburg dynastia kezére. Nagy Lajos király is azt tervezte, hogy Lengyelországot Zsigmond és Mária örököljék. De a szegény ember szándékát — ha király is — boldog Isten bírja. . . PÓK ANTAL. ") Theiner : Hung. II. 163. dd. Avignon, 1374 decz. 6. -) Olv. az eredeti szöveget : Századok, 1877. 24. 1. 8) Dubniczi krónika. Fontes Dom. III. 192.