Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

910 PÓK. ANTAL. tében, a miből egyenetlenség keletkezett közöttük és egymás bosszantására ajánlották föl régi ellenségüknek Brandenburgot. Német történetírók a bajorok veszteségét főleg annak tudják be, hogy Nagy Lajos a pozsonyi szerződést meg nem tartván, segítségökre nem sietett. Mentegetik őt ugyan a velenczei háborúval, mely annyira elfoglalta, hogy kötelezettségének eleget nem tehetett. Tény, hogy Lajos király igen belebonyolult a velenczei háborúba, de nézetem szerint nem annyira, hogy háború esetén Magyar- és immár Lengyelország szomszédságában meg ne támadhatta volna a császárt. Magyar- és Lengyelország királya szükség esetén négyszer akkora sereggel is rendelkezhetett, mint a mekkorával Carrara Ferenczet Velencze ellen segítette. Hogy azonban jóakaratát és jószándékát a bajorok iránt lovagiasan föntartotta, ezt történeti adataink kétségtelenül bizonyítják. Hogy a császár tartományait meg nem fogja támadni, ezt szintén azon föltétel mellett igérte, ha a császár időközben kiegyezik a bajorokkal. Mindvégig pártolta őket, mint ezt a császárnak a pápánál emelt legutóbbi panaszából is láthatjuk. Tehát miért nem segítette őket legalább azzal, hogy ráütött volna Cseh- és Morvaországra vagy Sziléziára ? Ennek okát a pénzkérdésen kívül abban keresem, hogy a háború a császár és a bajorok közt rövid ideig tartott. IV. Károly császárt 1373 jiü. 13-ika előtt nem találjuk a táborban (uf dem Felde),1) és aug. 15-én vége volt a háborúnak. Nagy Lajos királynak, miután a velenczei hadjárat töméntelen pénzét elnyelte, nem lehetett érkezése, hogy egy második hadtestet a császár ellen állítson ki. Ügy látszik, így járt Rupert rajnai palatínus és bajor herczeg is, kit szintén nem találunk a hadakozók közt, míg ifjabb István herczeg oly készületlenül tört Csehországba, hogy ott meg sem hálhatott, mert a császárné még aznap visszaűzte.2) Alig szenvedhet azonban kétséget, hogy a takarékos császár bőkezűségét, ki Suchen wirt szerint »a fillért szerette és megbecsülte«,8) és sietségét a béke megkötésénél a magyar királyra való tekintet befolyásolta. így végződött Nagy Lajos király második szövetkezése IV. Károly császár ellen, melynek nyomán szoros barátság keletkezett úgy a Wittelsbachok és Luxemburgok, valamint Nagy Lajos és IV. Károly közt, mely mindvégig megvallotta magát. Nemsokára azután XI. Gergely pápa Károly császár folyamodására megadta a fölmentést a megbeszélt házassághoz a császár J) Regesta Imp. VIII. 5215/а. -) Annal. Matseen. Pertz: M. G. SS. IX. 535. 3) Primisser kiadása, 94. 1.