Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

ANJOUK ÉS W1TTELSBACII0K. 909 telések túlságosak valának, melyeket a szentszék leplezetlen részrehajlás vádja nélkül nem teljesíthetett. Annyit azonban megtett, hogy legott útnak indítá követül a már említett Agapitus lissaboni püspököt első sorban a bajor herczegekhez : bírja őket a császár érdekében békére, a mi ha nem sikerülne, induljon a magyar királyhoz s kérje meg őt a pápa nevében, hogy se a brandenburgi markolábot, se a többi bajor herczegeket ne gyámolítsa, ne segítse.1) Mindezen vádaskodásai mellett azonban gondja volt a császárnak arra, hogy előnyeit, melyeket Nagy Lajostól kivívott, t. i. az eljegyzést Zsigmond és Mária magyar királyi herczegnő között, biztosítsa. Lajos király e tekintetben helytállóit »kedves testvérének« a római császárnak, és megígérte Visegrádon királyi palotájában, 1373 jun. 21-én kelt levele erejével, hogy legközelebb ünnepélyes követséget indít a római pápához, mely által fölhatalmazandja ő szentségét, hogy az ő másodszülött leánya és a császár másodszülött fia közt eskü alatt megígért házasság megkötését kiközösítés büntetése mellett is elrendelhesse.2

) E közben elérkezett a pünkösd (1373 jun. 5.) s lefolyt a meg nem hosszabbított fegyverszünet a császár és a bajor herczegek közt. A császár a fegyverszünet idejét — mint érintők — jól fölhasználta. Elszigetelte a bajorokat és magának számos segítőt szerzett. Az ellenségeskedés lassan indult meg és a háború rövid ideig tartott, minthogy Ottó markoláb és kis-öcscse Frigyes magokra maradván, hamar belátták, hogy Csehország egész hatalmával és a szövetkezett észak-német fejedelmekkel sikeresen meg nem küzdhetnek. Ezért említésre sem méltó ellenállás után aug. 15-én alkudozást kezdettek a császárral, rövid három nap alatt békét kötöttek vele, még a szükséges okiratokat is kiállították, melyek értelmében Ottó és Frigyes Brandenburgról a császár fiai javára 500,000 magyar aranyferintért (az időben hallatlanúl nagy összegért) és számos átengedett városért, várért lemondottak.3) Ekképen vesztették el a Wittelsbachok Hollandián és Tirolison felül Brandenburgot, e harmadik tartományt is, melyet a bajor Lajos, császársága idején nemzetségének szerzett meg, — bizony saját hibájokból, irigykedés és szerződésszegés következ') Ezen okiratot Donabaum fedezte föl a vatikáni levéltárban XI. Gergely titkos fogalmazványai közt : Cod. 269. fol. 265., kinek baráti szívességéből kiadta Steinherz : Mittheilungen, IX. 636. dd. 1373. márcz. 14. s) Anjoukori dipl. emlékek, III. 53. — V. ö. Károlyi Árpád értekezésével : Századoh, 1877. 21. 1. 1. jegyz. ••>) Regesta Imp. VIII. 5219/a — 25. 63. 66. 67. 5355. 83. 5402. 3. 5614. 26. 27. 5795. 6282. R. 579—581. 83—87. 97. 611.